2017-04-11 09:03:57, kedd
|
|
|
2005 - JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉV - 100 esztendeje született (1905. április 11.) József Attila
József Attila -
NEM ÉN KIÁLTOK
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
1924 első fele
József Attila
REGGELI
A kakas forgó szavakat szól,
a néni a tyúknak magot szór
s a kenyerek erősen, bízva,
kelnek,
harangszó ömlik a Tiszába,
frissen, nyujtózva kel a lárma,
derékig mosdok s a vizet
reápacskolom a fejemre.
Oly hűsen, tisztán símul hozzám
úgy ring a tálban, úgy zenél,
mint a danoló lányok melle.
Kitárt ajtómon szellő jön be,
szaglász, vigyorog diadallal
s mint rozsvetésben kisgyerek,
édesen rúgkapál hajamban.
Álmomban kazalról gurultunk,
rózsámmal bukfencet vetettem,
tótágast állnék most is én,
de már munkába kell sietnem.
Fürgén, vigan viszem magam,
most úgyis én vagyok a legszebb
és szépet, tisztát kell már egyszer
fölmutatni az embereknek.
Szeretnek majd, ha eljövök,
szeretnek, mert közöttük voltam,
együtt jártuk a széles utcát,
zápor előtt velük loholtam.
Az apókkal és az anyókkal,
akik ráncaim tervét hordják,
fiúkkal - s lányokkal, kik munka
után a mellüket kibontják.
JÓZSEF ATTILA
REGGELI FÉNY
Ha reggeli fényben elindul a táj
remegése, fuvalma: a kecs puha bolyha
s mert még teli szender, rajzik a báj
és mintha folyónknak a mélye se folyna,
ugy játszik a felszin - szedd össze magad,
botor emberkém, hiszen én se gyanitnám,
hogy épp nem a hajnali mennybe ragad
e jól sikerült angyal-hamisitvány!
Csupa csin, csupa pír, csupa kár,
csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás -
most érted: ha reggel a csürhe kijár,
mért káromkodik mindig a kondás.
Beh megölelnéd! Ámde ne vedd
kebledbe e tündét - mire maradsz, ha
ártatlanul fölfalja szived,
mint zsenge buzát a szőke malacka!
1937. márc.
József Attila
(CSAK AZ OLVASSA...)
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.
|
|
|
0 komment
, kategória: József Attila |
|
Címkék: rozsvetésben, reápacskolom, hamisitvány, tengelyénél, fölmutatni, embereknek, ártatlanul, önmagadban, záporokkal, folyónknak, megölelnéd, káromkodik, esztendeje, bukfencet, kibontják, rózsámmal, nagyszerű, kisgyerek, harangszó, üveglapba, borzalmas, szerelmes, kenyérben, szivárogj, született, csillagok, lányokkal, gyerekért, fürösztöd, gyémántok, diadallal, gyanitnám, szeretnek, gurultunk, megjelent, nyujtózva, föld dübörög, források tiszta, gyémántok fénye, bogarak közé, frissen sült, világ tengelyénél, kakas forgó, tyúknak magot, kenyerek erősen, danoló lányok, széles utcát, mellüket kibontják, kecs puha, hajnali mennybe, csürhe kijár, szőke malacka, JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉV, József Attila, JÓZSEF ATTILA, REGGELI FÉNY, CSAK AZ OLVASSA,
|
|