|
2017-07-13 08:00:45, csütörtök
|
| |
| |
Reményik Sándor: Kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
de aki titkon a füléhez tart
magányban, éjben, emberektől távol:
annak mesélek egy más, szebb világról.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: himnuszait, emberektől, gazdátlan, fövenyben, magányban, visszatér, világról, végtelen, reményik, kietlen, hagyott, fekszem, füléhez, aléltan, eltörni, mesélek, eldobni, hullám, akarva, tenger, vagyok, titkon, dagály, sándor, kagyló, múlván, vetett, zengem, partra, nekem, várom, apály, hazám, értem, anyám, véges, végtelen vetett, véges partra, sivár fövenyben, óceán himnuszait, tenger apadt, füléhez tart, Reményik Sándor,
|
|
Offline
