|
2020-06-21 08:32:15, vasárnap
|
| |
| |
Szabadulás a félelemtől.
A mai evangélium szavai mély emlékeket hoztak felszínre bennem. Tizenöt évvel ezelőtti újmisém szintén az évközi 12. vasárnapra esett, és ezek a szavak akkor, ott ,,indítottak útnak". Alig egynapos, ,,zöldfülű" papként, az ünnepi láz atmoszférájában még könnyű volt válaszolni: igen, Uram, nem fogok félni soha! ,,Ide nekem az oroszlánt", én mindig megvallak majd az emberek előtt, hogy te is megvallhass Atyád előtt! Olyan lendületes ígéret ez, mint Péteré, amit a szenvedésére induló Jézusnak mond: ,,Életemet adom érted" - tüzes, de nagyon is törékeny szavak ezek... Nem véletlen, hogy Sík Sándor is így jellemzi az első misét: ,,koszorú, min a tövisek is rózsák".
Az elmúlt másfél évtized kegyelmeinek, örömeinek, aggodalmainak, kudarcainak mély barázdáit megélve az ember már óvatosabban lelkendezik, de ez egyáltalán nem csökkenti a Krisztus iránti ragaszkodást. Mindenesetre nagyon jó magunkba tekinteni: vajon minden helyzetben szívügyem volt az örömhír továbbadása? Akkor is ráhagyatkoztam az Erősség Lelkére, amikor sötétség, félelem vett körül? Honnan indultam akkor, és hol tartok most a buzgóságban? Letisztult-e már kellőképpen az a nagy láng? Vajon Isten mindig számíthatott rám, vagy csak szájhős voltam? És vajon engedtem-e az akkori belső tüzet - amely ugyan természete szerint hatalmas és hamar tovaharapódzik, de egy erős fújással mégis eloltható! - napról napra átalakulni olyan izzássá, amit, bár nem annyira látványos, nem tud ellobbantani a próbatételek minden fuvallata? Sikerült-e hitelesen felmutatnom az emberek előtt lelkiatyámnak az újmise homíliájában mondott szavait: ,,a pap a mennyország embere"? Az évfordulók alkalmasak arra is, hogy az Igét újraolvasva annak fényében az életünket is újraolvassuk, és gyávaságainktól megtisztulva újult erőt kérjünk Jézustól a további küldetésünkhöz.
,,Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja!" Életünknek van tétje, az állapotbeli hűség komoly dolog. A ,,hiszem a test feltámadását" és a ,,hiszem az örök életet" számos keresztény ember hitvallásában is csak szép szavak sora, amit hisz is, meg nem is az, aki kimondja. A lét értelmét komolyan kereső embernek a ,,joviális puttócskák" közti végtelen hárfázó éneklésként elképzelt mennyország inkább taszító gondolat, mint hiterősítő. Nem ilyen elismerést oszt az Isten odaát. Jézus Getszemáni-kerti vérverejtéke is rég felszáradt, és a sebei sem sajognak már többé. Ideje, hogy az Örök Bírótól való rettegést, a jótetteim jutalma utáni gyermeteg sóvárgást felváltsa az Isten irgalmas szeretetének tüzével való találkozás tiszta vágya. A szenvedés útját is megjárt Krisztus öleli át már itt is, és odaát is mindazokat, akik megvallják őt a világ előtt. Isten Országa már kezdetét vette köztünk, de Krisztusban teljesedik be. Ő maga a mi életünk!
Ferenc pápa így tanít: ,,A Szentírásban 365-ször találjuk meg a ne félj! kifejezést az évnek minden napján meg akar minket szabadítani az Úr a félelemtől." Jézus ma is bátorítja az Isten országáért hűen fáradozókat: ,,Ne féljetek!".
Kovács Zoltán rektor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: atmoszférájában, gyávaságainktól, ráhagyatkoztam, küldetésünkhöz, tovaharapódzik, aggodalmainak, hitvallásában, lelkiatyámnak, újraolvassuk, kegyelmeinek, megtisztulva, szentírásban, ellobbantani, próbatételek, homíliájában, vérverejtéke, szeretetének, számíthatott, ragaszkodást, feltámadását, mindenesetre, szenvedésére, kudarcainak, állapotbeli, kellőképpen, taszíthatja, mennyország, krisztusban, fáradozókat, megvallhass, továbbadása, felmutatnom, lelkendezik, óvatosabban, éneklésként, újraolvasva, szavak akkor, emberek előtt, szenvedésére induló, első misét, elmúlt másfél, örömhír továbbadása, akkori belső, erős fújással, próbatételek minden, újmise homíliájában, mennyország embere”, évfordulók alkalmasak, további küldetésünkhöz, pokolba taszíthatja, állapotbeli hűség, örök életet”, Erősség Lelkére, Vajon Isten, Jézus Getszemáni-kerti, Örök Bírótól, Isten Országa, Kovács Zoltán,
|
|
Offline
