2017-08-19 21:40:22, szombat
|
|
|
Juhászné Bérces Anikó
Fohász Szent István királyhoz
Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.
Bakos Erika
Szent Istvánhoz...
A kenyered izzadva dagasztják,
talán marad morzsa a magyarnak,
Alkotmányod Szent Ünnepén
fáj a szíve szomorú fiadnak.
Már nem miénk a föld talpunk alatt,
a lábunk nyomát is eladták rég,
Alkotmányod Szent Ünnepén
talán csak a hitünk létezik még.
Múltunkat hurcoljuk fájdalommal,
mikor mint nép végveszélyben álltunk,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
honunkban ma kifosztottá váltunk.
Új kenyeret sütnek a kemencék,
lisztté őrölték a más búzáját,
Alkotmányod Szent Ünnepén
megéljük a néped szabadságát?
Szuhanics Albert
Szent István ünnepe
Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...
Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!
Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket hordoz itt.
Isten s ember, ím egymásra talál,
s kenyeret ad a végtelen határ.
Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ?
egy áldott föld, mit Kárpát ölel át!
A nagy király teremté államunk,
egy ország él azóta általunk.
Ó, Szent István, tiéd e nyári nap,
királyságod örök az ég alatt.
Magyarország állama oly szilárd,
ezer évet kősziklaként kiállt!
Az új kenyér, új élet záloga
nem őrli meg az idő vasfoga.
Augusztus húsz magyarok ünnepe,
velünk az Úr, s az ősök szelleme!
Juhászné Bérces Anikó
Augusztus 20.
Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére...
Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk...
Sorsom szele felkapott,
s földi pályára rakott.
Hálás vagyok én ezért,
kicsiny porszem létemért.
Szilágyi Domokos: Új kenyér
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
Honnan van az új kenyér?
Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.
Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.
Reményik Sándor: Mindennapi kenyér
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
Szuhanics Albert
Szent István ünnepe
Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...
Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!
Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket hordoz itt.
Isten s ember, ím egymásra talál,
s kenyeret ad a végtelen határ.
Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ?
egy áldott föld, mit Kárpát ölel át!
A nagy király teremté államunk,
egy ország él azóta általunk.
Ó, Szent István, tiéd e nyári nap,
királyságod örök az ég alatt.
Magyarország állama oly szilárd,
ezer évet kősziklaként kiállt!
Az új kenyér, új élet záloga
nem őrli meg az idő vasfoga.
Augusztus húsz magyarok ünnepe,
velünk az Úr, s az ősök szelleme!
|
|
|
0 komment
, kategória: Szent István király ünnepére |
|
Címkék: végveszélyben, megszentelten, kapaszkodnánk, boldogasszony, hajszálgyökér, törvénykönyve, magyarország, kősziklaként, megköszönjük, országunknak, kapaszkodnak, megszólítlak, támaszunknak, alkotmányod, asztaláldás, széthasítva, fáradságunk, pusztulásba, szertefújta, gyökértelen, törhetetlen, fájdalommal, királyságod, országunkra, nemzetiszín, megtanított, szabadságát, kifosztottá, mindennapi, emlékezünk, köszöntjük, rögzítette, újrakezdés, istenhitre, megsütötte, teherkocsi, magyar népre, gyökere erős, szél szertefújta, kenyered izzadva, szíve szomorú, föld talpunk, lábunk nyomát, hitünk létezik, néped szabadságát, égen felhő, életünk kenyere, ember dolgozik, végtelen határ, áldott föld, nagy király, ősök szelleme, Juhászné Bérces Anikó, Fohász Szent István, Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, Magyar Hazánk, Bakos Erika, Szent Istvánhoz, Alkotmányod Szent Ünnepén, Szuhanics Albert, Szent István, Megköszönjük Istenünk, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor,
|
|