|
2017-08-30 11:22:25, szerda
|
| |
| |
Őri István Mesélj a csendről
Mesélj a csendről
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan?
Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: "Köszönöm?"
Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett?
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az, mikor a Harag lehajtja fejét, s a Bocsánat fényre jön, elhagyva rejtekét?
Milyen az, ha én is lehajtom fejem, mert rámzuhant a világ?, megölt a küzdelem?
S amikor meleg kéz simogat, nem csizmás láb tiporja valóvá álmomat - milyen az?...
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen a mosoly, milyen a nevetés; milyen az, mikor mindez sohasem kevés?
Milyen, ha elém jön a Vég, ha elfogyott az Élet, s mindenből elég?
Milyen lesz ott, mire azt mondtad: Haza, túl a Tündérkapun; ez lesz a Tündérek otthona? Csend lesz ott, s hangtalan szavak? Lesz-e sok, őrült, táncos pillanat? - Veled.
S meddig tart ott az életünk? - Kedvesem, oda mikor megyünk?
Mesélj a csendről, Kedvesem,
Mert bennem üvöltés van és félelem.
Mesélj, még itt a földön! - de ne szólj!, hallom így is én; Csak maradj itt velem, s gyere felém! Védj meg, mert gyermek vagyok. Takarj be éj-hajaddal, add nekem illatod...
Add nekem magad, s én odaadom életem - ...
Akkor az üvöltés csenddé válik és békévé a félelem!
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Mert bennem üvöltés van és félelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őri István |
|
|
|
Címkék: tündérkapun, elfogyott, rámzuhant, hangtalan, mindenből, köszönöm, hajaddal, tündérek, küzdelem, bocsánat, csendről, békesség, lehajtja, lehajtom, elhagyva, kedvesem, rejtekét, pillanat, üvöltés, félelem, valóban, illatod, otthona, odaadom, mondtad, csenddé, álmomat, gyermek, semmibe, csizmás, sohasem, ordítás, simogat, megyünk, hallani, nevetés, semmibe zuhan, felhők felett, üvöltés csenddé, István Mesélj,
|
|
Offline
