|
2020-06-28 20:26:01, vasárnap
|
| |
| |
,,Ó, mily boldog s milyen ékes, / szent nevével fényességes / Várad híres temploma!" - szól Szent László ünnepén a reggeli himnusz. Várad híres templomából kél föl a király a legenda szerint, hogy népe segítségére siessen a szorongattatásban; egy másik népet pedig Krisztus édes igájába vezessen. László király lova ősi ritmusra vágtat: száll az Arany-legenda, felező nyolcasokban, időtlen időkig.
*
Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Lacfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.
Kél Budáról Lacfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.
Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett;
Visszatér szemébe a fény,
Kebelébe a lehellet;
Koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat.
Köti kardját tűszöjére
S fogja a nagy csatabárdot,
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott;
Félrebillent koronáját
Halántékin igazítja;
- Éjféltájban lehetett már -
A vasajtót feltaszítja.
És megindul, ki a térre;
És irányát vészi jobbra,
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra;
Távolról megérzi a mén,
Tombol, nyerít, úgy köszönti:
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti.
Harci vágytól féke habzik,
Kapál, nyihog, lángot fúvall;
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval;
Messze a magas talapról,
A kőlábról messze szöktet;
Hegyen-völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet.
Egy ugrás a Kalvária
És kilenc a Királyhágó;
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja,
Csodálatos! - de csodákat
Szül az Isten akaratja. -
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Lacfi;
Nem hiányzott a székely szív,
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva,
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja,
Besötétül a nap fénye.
Már a székely alig győzi,
Már veszélyben a nagy zászló,
De fölharsog a kiáltás:
,,Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely,
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme.
,,Ide, ide jó vitézek!"
Gyüjti népét Lacfi Endre:
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende;
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül;
Sok megállván mint egy bálvány,
Leragad a félelemtül.
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány;
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány.
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
(Nehéz sebben vére elfoly)
Életét meg nem válthatja.
Fel, Budára, Lacfi Endre
Számos hadifoglyot indít;
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt.
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket.
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet.
Hogy elértek Nagy-Váraddá,
- Vala épen László napja -
Keresztvízre áll a vad faj,
Lacfi lévén keresztapja.
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet:
,,Nem a székely, nem is Lacfi,
Kit Isten soká megtartson;
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon:
A hívásra ő jelent meg,
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél.
Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő, felséges;
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja.
Mert nem volt az földi ember,
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek;
Koronája napsugárból,
Oly tündöklő, oly világos! -"
Monda a nép: az Szent-László,
És a Szűz, a Boldogságos.
S az öreg tatár beszédét,
Noha kétség nincs felőle;
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre:
Hogy három nap a sirboltban
Lászlót hiába kereste;
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste.
(1853)
Kép: Szent László lovagkirály alakja (freskórészlet a székelyderzsi templomból; 1419)
...... .............
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: elköltözöttet, freskórészlet, székelyderzsi, messzefénylik, félrebillent, keresztvízre, nyolcasokban, sarkantyúval, nőszemélynek, szellőztetni, mindeneknél, lovagkirály, megrázkódik, lovagszobra, feltaszítja, éjféltájban, segítségére, érclovagját, találtatott, hadifoglyot, tolongásnak, templomából, csattogását, láthatatlan, fényességes, boldogságos, forgolódott, keresztapja, negyednapra, csatabárdot, felsötétlik, megszorítva, csatabárdja, napsugárból, szavajátszó, körösvíznek, reggeli himnusz, legenda szerint, másik népet, nagy király, tatártól nagy, tatárra veled, föld alattok, szűk házat, nagy csatabárdot, pogánynak annyit, vasajtót feltaszítja, nagy ércló, nyeregbe zörren, magas talapról, kőlábról messze, pogánnyal Lacfi, Arany János, Szent László, Monda Lajos, Lacfi Endre, Forog Moldva, Budáról Lacfi Endre, Kölestermő Kunság, Hallja László, Uram Isten, Magyar Kurír,
|
|
Offline
