|
2017-10-29 07:53:19, vasárnap
|
| |
| |
Kálnay Adél : Őszi reggelek
Ó jaj, az őszi reggelek!
Az ember szíve megremeg,
mert hív a táj, mert húz a táj,
maradni többé nem lehet.
Ó jaj, az őszi reggelek!
Melyet, ha festők festenek,
csak látszat az, csak látomás,
nem moccan rá a képzelet.
Ó jaj, az őszi reggelek!
Vörösen izzó napkelet,
messzi az ég, távoli kék
madarak viszik lelkedet.
Ó jaj, az őszi reggelek!
A súlyos lomha fellegek,
ha rád szitál az égi víz,
arcodra könnyet permetez...
Ó jaj, az őszi reggelek!
Kerengve hulló levelek,
a rozsdaszín, a törtarany
avarból készül szőnyeged.
Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.
Ó jaj, az őszi reggelek!
Köd lebeg a táj felett,
a krizantém és gyertyaláng
illata végül eltemet...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz |
|
|
|
Címkék: gyertyaláng, üvegágakról, rozsdaszín, szőnyeged, törtarany, krizantém, napkelet, lelkedet, reggelek, képzelet, fellegek, festenek, kerengve, permetez, megremeg, madarak, zúzmara, látomás, bőrödbe, avarból, könnyet, arcodra, levelek, látszat, vörösen, eltemet, maradni, kálnay, viszik, festők, súlyos, készül, szitál, messzi, illata, távoli, őszi reggelek, ember szíve, súlyos lomha, morc hideg, Kálnay Adél,
|
|
Offline
