|
2018-01-25 07:19:58, csütörtök
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet - AZ ENYÉM
Hogyha vesztes a harc, az enyém.
Ha nem megy a munka,
ha nincs eredmény,
ha hiába küzdök,
ha mégsincs remény:
munka és kudarc az enyém.
Ha sötét az út,
homályos, tekergő,
elfödi a célt
ősrengeteg erdő,
hogyha egyre lejt,
alább meg alább,
felfele akar,
s lejjebb jut a láb:
tudom, az az út az enyém.
Ha terhek terhelnek,
bilincsek kötöznek,
ha jártomban titkos
kötelék kötöz meg...
érzem a nyomását,
viselem az átkát,...
nem mások kötözték!
Ismerem szövőjét,
ismerem kovácsát!
Teher és bilincs az enyém.
De ha bajok múlnak,
sebek begyógyulnak,
terhek semmisülnek,
bilincsek lehullnak...
ha könnyű a lelkem:
boldog, szabad szárnnyal
mindig magasabbra
ha dalolva szárnyal:
szabadulás, ének az Övé.
Ha cél felé tart
az út egyre előre...
hogyha mindenre rajt',
sebző gyöngyre, kőre,
már a cél fénye hull,
el nem takarja semmi...
megállni sem enged,
ernyedten pihenni:
bizony az az út az Övé.
Ha áldott a munka,
ha élet kíséri,
ha lelkem a lelkek
mélységét eléri,
szemek felragyognak,
bús, szomorú arcok...
ha diadalmasak,
dicsőek a harcok:
az áldott munka
s a diadalmas harc az Övé.
Az enyém gyáva, gyönge,
az Ő lelke hatalmas.
Az enyém vesztes, terhes,
az Övé diadalmas.
Az enyém bűnös, átkos,
az Övé szent és áldott.
Bizony az Isten lelke
győzi meg a világot!
Legyen az Övé minden,
soha semmi az enyém:
a munka, út és élet!
Legyek én üres edény
és áradjon belém
és töltsön be az Övé,
az erős, győztes Lélek!
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet |
|
|
|
Címkék: felragyognak, begyógyulnak, semmisülnek, diadalmasak, ősrengeteg, magasabbra, szabadulás, terhelnek, diadalmas, jártomban, ernyedten, mélységét, lehullnak, bilincsek, szárnnyal, kötözték, kötöznek, szövőjét, nyomását, homályos, túrmezei, megállni, gyöngyre, mindenre, erzsébet, mégsincs, eredmény, szárnyal, kovácsát, hatalmas, lejjebb, dicsőek, ismerem, bilincs, takarja, dalolva, áldott munka, diadalmas harc, enyém gyáva, enyém vesztes, enyém bűnös, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
