|
2008-12-09 08:46:44, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
1 A prédikátornak, Dávid [1 Krón. 22,9.10.] fiának, Jeruzsálem [vers 12.] királyának beszédei.
1,2 Felette nagy [vers 14. rész 2,1-27.] hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
1,3 Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
1,4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
1,5 És a nap [Zsolt. 19,6.7.] feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
1,6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
1,7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
1,8 Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem [Péld. 27,20.] látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
1,9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
1,10 Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
1,11 Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
1,12 Én prédikátor, királya [vers 1.] voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
1,13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen [1 Kir. 4,30-33.] való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
1,14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé [vers 2. rész 2,1-27.] minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
1,15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
1,16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik [1 Kir. 4,31.] fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
1,17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek [rész 2,4.] és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek [rész 2,1.] gyötrelme.
2,1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
2,2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!
2,3 A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
2,4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.
2,5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket.
2,6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat.
2,7 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.
2,8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem [1 Kir. 10,23.24.] Jeruzsálemben.
2,9 Gyűjték magamnak [1 Kir. 10,27.] ezüstöt [1 Kir. 10,14.] és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat.
2,10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén [1 Kir. 4,30.] volt.
2,11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én [vers 2. rész 3,12.22.] munkáimból.
2,12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
2,13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és [vers 4. rész 1,17.] bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.
2,14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
2,15 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz [vers 17.18. Zsolt. 49,11.] mindezeknek.
2,16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én [vers 17. Zsolt. 49,17.] állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
2,17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.
2,18 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
2,19 Gyűlöltem én minden munkámat is, [vers 5-9.] melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
2,20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
2,21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt.
2,22 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
2,23 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt?
2,24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!
2,25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
2,26 Mert kicsoda ehetnék [vers 9.10.] és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?
2,27 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Prédikátor/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: foglalatosságot, gyönyörűségére, esztelenségnek, gyönyörűséggel, egybegyűjtésre, foglalatossága, bölcsességnek, jeruzsálemben, cselekedjenek, foglalatosság, fáradozásából, esztelenséget, gyümölcstermő, prédikátornak, elvégeztetett, elfelejtetnek, egyenesíthető, tartományokat, egybehordásra, gyönyörűségit, hiábavalóság, munkálkodott, cselekesznek, következendő, nyughatatlan, bolondságnál, reménységtől, tudománynyal, kimenetellel, megpróbállak, bölcseséggel, annakfelette, megnevekedém, gyötrődjenek, tudakozására, bolondságnak, embernek minden, másik eljő, föld pedig, maga keringéséhez, tenger mégis, folyóvizek siessenek, miről mondják, utolsó dolgokról, emberek fiainak, léleknek gyötrelme, bölcseségnek tudására, bölcsességnek sokaságában, vígan való, vígasságról pedig, bölcseséget követé, életök napjainak, Izráelnek Jeruzsálemben,
|
|
Offline
