|
2020-12-25 08:53:28, péntek
|
| |
| |
...... ......
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: ,,Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.Jn 1,1-18
Útravaló
Ma megszületett az üdvözítő, az Úr Krisztus." A próféták már századokkal előbb megsejtették ezt a napot, és számos képpel szemléltették. ,,A nép, mely nagy sötétségben jár, nagy fényességet lát..." A bűn, a rabság, az elnyomás sötétségébe belehasító fény előjátéka a Messiás eljövetelének, aki szabadságot, békét és örömet hoz magával: ,,Kisgyermek született nekünk, fiú adatott nekünk." A jövendölés túlmutat a zsidók messiásvárásának hagyományán, és fényt vet Betlehemre, ahol nem hatalmas király, hanem az emberré lett hatalmas Isten született meg: Gyermek született, Fiú adatott nekünk.
Amikor a jövendölés történelemmé vált, fölragyogott az éjszakában az Isten fénye és benne a mennyei hírnök, az Úr angyala. A karácsonyéji pásztoroknak égi fények és angyalsereg adja hírül, hogy a Megváltó megszületett. Ezzel az égi jellel szívükben sietnek Betlehembe, és ott megtalálják ,,a jászolban fekvő Kisdedet". Az evangélium nem írja, hogy ott a barlangnál is láttak fényeket és angyalsereget, ahogy mi a Betlehemeinket el sem tudjuk képzelni ragyogó csillag és éneklő angyalok nélkül. Nem is lehetett ott sem égi fény, legföljebb a tűz világíthatott, amit József gyújtott a hideg éjszakában. Angyalok sem voltak, mert miután látták a Gyermeket, a pásztorok elmondták, amit már előbb megtudtak róla az angyaloktól. Aki hallotta, csodálkozott... Mária szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. Ha ott látták volna a fényeket és az angyalokat, nem lett volna mit elbeszélni, hiszen csak azt mondhatták volna el, amit amúgy is láthatott, aki a barlangnál volt. Éppen ez az, ami a pásztorokat a karácsony hőseivé avatja. Kinyilatkoztatást kaptak, és ennek a kinyilatkoztatásnak egyetlen emberi garanciája van csupán: a jászol. Nem látnak mást, csak egy jászolt és benne a Gyermeket, mégis hittel borulnak le előtte. Nem azért, mert anyja ölén látják, hanem mert jászolban fekszik.
El kell tűnődnünk a történelmet formáló Istenen, hogy ennyire csekély garanciával igazolta a világba lépő Fiát. Hol vannak az isteni fények? Feje fölül hol van a glória? Hol az angyali énekek? Csak a jászol van előttük, a szegénység jele, és benne a századok óta várt Messiás él, ott reszket az emberek között. A remény valósággá lett! És ennek a jelnek ad Isten minden más garanciánál erősebb bizonyító erőt. Akárcsak a kereszt fája a Golgotán. Az sem a dicsőség, hatalom jele, hanem a megaláztatásé és a szenvedésé. Mégis Jézus csodálatos vonzerőt adott neki. Csak az Isten kezében tud a jeltelenség jellé válni. Mert akárhogy is forgatjuk a dolgot, Jézus ezzel a két eszközzel hódította és hódítja meg a világot: a jászollal és a kereszttel.
Isten sehol nem mutatkozott gyöngébbnek, mint a jászolban és a kereszten, mégis ez a kettő az ő ereje. A pásztoroknak a korábban látott angyalfények világították meg a barlangistálló rideg és nyirkos sötétségét, és a jászolban fekvő Kisded sírásába beleremegett az egész teremtés. Az Ige testté lett. Jézus majd emberi nyelvre fordítja le az Isten titkát, feltárva az emberek iránti végtelen szeretetét. Megtestesíti az Örök Szeretetet, és saját személyében élőnek és tapinthatónak mutatja be.
Érted is megszületett, egészen közel jött hozzád, megérintheted az emberré lett Istent.
Magyar Kurír
Elmélkedés
A csodálkozás ideje
Ilyentájt karácsonykor, az újságokban és az internetes honlapokon, de még az akciós árukatalógusokban is gyakran látunk olyan fényképeket a cikkek vagy a csokimikulás mellett, amelyeken egy karácsonyfára rácsodálkozó gyermek arca látható. Bizonyára mindenki számára ismerős a kép, a szülők és a nagyszülők minden évben látnak ilyet, amikor gyermekük vagy unokájuk bemehet végre az addig lezárt szobába és megpillantja az aktuális karácsonyfát, meg persze alatta az ajándékokat. Egyesek talán a családi fotóalbumokban is őriznek ilyen képeket.
A csodálkozó gyermeki tekintet magunk elé idézésével nem érzelgős meghatottságot szeretnék ébreszteni, hiszen ilyentájt bőven van mosoly és könny az arcokon, mosoly a gyermekekén, könny az idősebbekén, akik boldog gyermekéveikre emlékeznek.
A csodálkozó gyermeki tekintetre gondolva érdemes eltűnődni: Milyen a mi tekintetünk? Mi tükröződik tekintetünkben? Mit látnak mások a tekintetünkben, a szemünkben? Mit sugároz az arcunk? Tudás utáni vágy, tapasztalat, vizsgálódás, bírálat, bizalom, csalódottság, nyugtalanság és nyugalom, bizonytalanság és magabiztosság, harag és szeretet, félelem és bátorság, közömbösség és érdeklődés, felelőtlenség és felelősségtudat, mind-mind olyan érzések, amelyek kiülnek arcunkra, s ha valaki kellő figyelemmel néz ránk, rögtön megérti, hogy mi van az arcunk mögött, mi van a szívünkben és lelkünkben.
A csodálkozás, a dolgokra való rácsodálkozás az ember alapvető kincse. Nem csak a gyermekeké, hanem a felnőtteké és az időseké is. Persze egy idő után már nem nagyon csodálkozunk a karácsonyfán, láttunk már ilyet, legfeljebb a díszek színe volt más korábban. A 90 éves nagymama sem csodálkozik az ajándékba kapott Szűz Mária szobrocskán, van már belőle tucatnyi. Amit megszoktunk, amivel találkoztuk már korábban, s ami nem hordoz magában újdonságot, azon már nem csodálkozunk.
A Betlehem, a jászol viszont kivétel. Minden évben látjuk, de mégis mindig új fényben ragyog. Rácsodálkozunk újra és újra. De nem is a betlehemi házikó, nem a jászol vagy annak díszes, fényben úszó környezete az, ami kiváltja csodálkozásunkat, hanem a gyermek. A jászolban fekvő újszülött gyermek. A gyermek, akinek tekintetéből Isten néz ránk. Rácsodálkozunk, mert nem emberi dolgot, hanem isteni csodát látunk. Hisszük, hogy a jászol szalmáján fekvő gyermek valóságos ember és valóságos Isten. Igazán csak az isteni dolgokra érdemes rácsodálkoznunk. Isten mindig tud nekünk meglepetést okozni, tud újat mutatni. Olyat, amin minden évben elcsodálkozunk.
A karácsony reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma egyszerű, csodálkozó emberekről szól. A betlehemi pásztorok éjnek idején csodálkozva hallgatták az angyalok énekét, akik hírül adták nekik a Megváltó születését. Csodálkoztak a híren és azon is, hogy ők tudták meg elsőként. Útközben bizonyára csodálkozva beszélgettek egymással arról, hogy a prófétai jövendölés éppen az ő idejükben, az ő életükben teljesedett be. Aztán pedig a szegényes betlehemi istállóhoz érkezve csodálkozva látták, hogy a hír igaz, előttük fekszik a jászolban a világ Megváltója. Akik ott voltak, szintén ,,csodálkozva hallgatták", amit a pásztorok mondtak.
A karácsony a csodálkozás ideje. Isten emberré lett. Érdemes elgondolkodnunk ezen, érdemes szemlélnünk ezt az isteni titkot, érdemes rácsodálkoznunk a betlehemi Gyermekre.
C. Horváth István Sándor
Imádság
Megváltó Jézusunk! Ez az éjszaka, karácsony éjszakája nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesülünk az angyaloktól és most örömmel indulunk a pásztorokkal együtt hozzád. Tudjuk, hogy jövetelünkkel nem zavarunk téged, hiszen mindig örömmel fogadsz minket. Egyszerű emberként jövünk hozzád, miután hallottuk a hírt születésedről. Itt vagyunk, hogy kifejezzük hódolatunkat előtted, a világ Megváltója előtt. Ámulat és csodálkozás tölt el minket. Hálásan magasztalunk, mert velünk vagy, emberré lettél értünk
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsonyi üdvözlet |
|
|
|
Címkék: messiásvárásának, csodálkozásunkat, egyszülöttjének, rácsodálkoznunk, elgondolkodnunk, felelősségtudat, rácsodálkozunk, meghatottságot, tekintetünkben, fotóalbumokban, elcsodálkozunk, elgondolkodott, nyilatkoztatta, gyermekéveikre, bizonytalanság, barlangistálló, betlehemeinket, világosságról, karácsonyfára, szemléltették, megérintheted, világíthatott, jövetelünkkel, teljességéből, megaláztatásé, születésedről, tapinthatónak, angyalsereget, eljövetelének, megvilágítson, magabiztosság, felelőtlenség, rácsodálkozás, tekintetéből, beszélgettek, hódolatunkat, élet volt, emberek világossága, sötétségben világít, igazi világosság, világba jött, világban volt, világ őáltala, tulajdonába jött, test kívánságából, férfi akaratából, törvényt ugyanis, igazság azonban, elnyomás sötétségébe, jövendölés túlmutat, zsidók messiásvárásának, emberré lett, Atya Egyszülöttjének, Jézus Krisztus, Isten Egyszülöttje, Mégis Jézus, Örök Szeretetet, Magyar Kurír, Szűz Mária, Horváth István Sándor, Megváltó Jézusunk,
|
|
Offline
