|
2008-12-10 14:38:16, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Fridli Zoltán
Szeretném örökké ezt a pillanatot
A Hold ezüstje, szépen ráül a térre,
Bevilágítja halovány, sápadt fénye.
Friss a levegő, leülök egy padra, csend van,
Csak szívem az, mi ütemre, halkan dobban.
Valami elmondhatatlan nyugalom vesz körül,
S valamiért, a lelkem boldog, nagyon örül.
E nyugalomban, szárnyalhat a gondolat akadálytalan,
Ifjú, játékos gyermekként viháncolna minduntalan.
Elmosolyodom, mosoly van szakállas arcomon,
Egy régebbi, szép emlék ült meg agyamon,
S keringve lebben a gyenge szellővel,
Fogócskázik tónak fodrán szépsellővel.
A vén, görbeorrú Hold velem somolyog,
S mintha a fénye..., igen, a fénye is mosolyog!
Ő látja a gondolatom, hallja a néma hangom,
S érzi a lelki békém, lelki boldogságom,
Hogy kacarász önfeledten, belül a lelkem,
Hogy most, most nem fáj a szívem.
Szeretném örökké ezt a pillanatot magamban érezni,
Hogy ne kelljen senkitől, semmitől, a holnaptól félni!
És igen! Szeretnék gyermek lenni, tisztalelkű,
Játszani, nevetni, ami most nem egyszerű.
Szeretném, ha soha semmi nem fájna senkinek,
Volt, s ami van. Sok ilyen pillanatot kívánok mindenkinek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Fridli Zoltán |
|
|
|
Címkék: elmondhatatlan, akadálytalan, elmosolyodom, szépsellővel, tisztalelkű, boldogságom, nyugalomban, gyermekként, fogócskázik, minduntalan, bevilágítja, szárnyalhat, mindenkinek, pillanatot, önfeledten, gondolatom, viháncolna, holnaptól, görbeorrú, szeretném, szellővel, szeretnék, szakállas, valamiért, senkitől, mosolyog, semmitől, kacarász, senkinek, gondolat, keringve, nyugalom, játszani, somolyog, halovány, magamban, lelkem boldog, gondolat akadálytalan, gyenge szellővel, néma hangom, lelki békém, pillanatot magamban, holnaptól félni, Fridli Zoltán,
|
|
Offline
