Levél az érintés hatalmáról - LEVÉL AZ ÉRINTÉS HATALMÁRÓL,Kedves Bereczki Gyula,Mert Ön,MAGYAR-LELKŰ EMBEREK,Polgári Hírszemlén,Nemzeti Hírhálón,National Geografikon,JELENLÉT KELL,Buda Bélától,Kapiller Ferenc,Somogyi Győző,Bóna Mária Ilona, - furaila Blogja

Továbbiak »

Belépés

			furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!"			BMI ****** 2005.10.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Levél az érintés hatalmáról

2007-01-03 14:19:52, szerda

	LEVÉL AZ ÉRINTÉS HATALMÁRÓL (Évértékelő helyett) Kedves Bereczki Gyula! Ezt a levelet 2006. december 6-án írtam Önnek. Csakhogy, levélírás közben, kikapcsolták az internetet és nem tudtam elküldeni. Pár nap után újból használhattam a netet, azonban az ünnepinek nevezett napokban meg is feledkeztem róla. Most is véletlenük bukkantam rá, miközben egy elhunyt barátomra való emlékezéskor kerestem azokat az írásokat, amelyek barátságunkról, életünkről szólnak. Amiért most közzé teszem azt, amit valójában Önnek szántam, annak az az oka, hogy sorra jelennek meg a 2006-os évről (évértékelő) írások. Most, hogy újraolvastam, jöttem arra rá, hogy ez is egy évértékelő írás... Kedves Bereczki Gyula! A kézzel írott és az interneten megküldött írását többször is elolvastam. Annyi gondolatot, érzelmet ébresztett bennem, hogy hirtelen azt sem tudom melyikkel is kezdjem. Megható, hogy mennyire itthon járnak a gondolatai! Megható és tiszteletre méltó az az igyekezet, amivel segíteni szeretné Hazáját és a benne élő honfitársait. Mert Ön magyarként él egy másik ország polgáraként! Ez egyétrtelműen kiviláglik minden leveléből! Isten áldja meg érte!!! Hej, de nagyon elkelnének idehaza az ilyen MAGYAR-LELKŰ EMBEREK! Talán, először arról szeretném biztosítani, hogy a mi, úgynevezett CIVIL kezdeményezéseink az interneten a Polgári Hírszemlén, a Nemzeti Hírhálón, valamint a tüntetéseink a Kossuth téren és másutt mind azt a célt szolgálják, amiről Ön is írt: vissza kell állítani az 1941 előtti alkotmányos jogfolytonosságot! Ennek érdekében már több alkalommal tartottunk alkotmányozó népgyűlést. December 21-re, pedig alkotmányozó nemzetgyűlést tervezünk. Már hónapok óta igyekszünk a népet meggyőzni ennek szükségességéről. A meggyőzéshez tartozik, hogy terjesztjük a Szent-korona tanát. De, nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nekünk csak egyetlen tv-csatornánk van, és az a Hír-tv, valamint az internet. A gond nem is velünk van, hanem azokkal, akik a többi televízió adásaival mételyezik a tudatukat, az agyukat és a lelküket! Sajnos, ők vannak még mindig többségben! Addig, míg ez így van, addig bizony nem érvényes az alkotmányozó nemzetgyűlés, mert ahhoz a szavazókorú magyar állampolgároknak legalább a felének ott kellene lenniük és egybehangzó nyilatkozatot tenniük. Bizony, a tél közeledtével, egyre kevesebben vagyunk! Pedig, még a Teremtő is kedvez ebben, mert késlelteti a téli hideg beálltát... Nem véletlen, hogy szétverte a rendőrség az október 23-i fideszes megemlékezésre összegyűlt tömeget! Attól való félelmében tette, hogy az 1956-os megemlékező tömeg egyesülve a tüntetőkkel, ,,átmegy" alkotmányozó nemzetgyűlésbe!!! Ez ma már nyilvánvaló számomra. Most, hogy a szolgáltató (T-online) kikapcsolta az internetet, amit a családommal együtt használok az otthonomban, van időm átgondolni hogyan is jutottunk idáig? Kik is azok, akik még mindig nem hajlandók felismerni, sem tudomásul venni, hogy a Gyurcsány-kormány arra használja a hatalmát, hogy lepusztítsa Magyarországot és a benne élőket! Pont a saját szavazóiknak a ,,kisembereknek", a szoc.liberálisokra szavazóknak ártva a legtöbbet!!! Na, de kik is ők valójában? Kik azok a gyermek-lelkületű emberek, akik nem képesek felismerni a mosolygó, kenetteljes beszédű emberben a vérben forgó szándékú DIKTÁTORT? Ezen töprengve végiggondoltam az elmúlt 61 éven és a következőkre jutottam: Lehetséges válaszok: A közelmúltban olvastam egy helyi folyóiratban megjelenő írást, amelyben az anyaság árnyoldaliról ír a szerző. Az újságcikkről a következők jutottak eszembe: Egyfelől, a szerző: - a jobbítás szándékával - elemzi a mai helyzetet a gyermekvállalási kedv kihalása miatt. Tényeket sorakoztat egymás után. Másfelől: tanácsokkal látja el az olvasót arra vonatkozóan, hogy mi módon lehetne ezeket a rossz jelenségeket megszüntetni. Nagyon jó problémalátó képességgel írja le azokat a körülményeket, ahol elromlott és elromolhat - családi- és társadalmi szinten - az életünk. Az ok-okozati összefüggésben szemlélve a problémát, muszáj voltam megírni neki, hogy ezek a tényfeltáró gondolatok az okozatok felsorolásából állnak, miközben, nem tesz említést a problémák valódi okairól! Erről jutott eszembe a következő gondolatsor az okokról: Az alábbi felsorolást végigolvasva könnyebb lesz megérteni, hogy a határon belüli magyarság miért nem tudta az IGEN gesztusával megszavazni a határon kívüli magyarság magyar állampolgárságát? Adni csak az tud, akinek van miből! Annyira lepusztult lelki- és egzisztenciális állapotban érte az anyaországiak nagyobbik felét ez az állampolgársági szavazás, hogy képtelenek voltak IGEN-nel szavazni! Igaz, az elutasításra való buzdítás kampánya is megtette a maga hatását... Most arról a hatvan éves folyamatról szeretnék írni, ami megelőzte ezt az elutasítást! Mielőtt a magyarországi folyamatokról írnék, egy kísérletet szeretnék ismertetni. 1.) Az utódokról való gondoskodás (képtelensége) az agyoncivilizált társadalmak problémája. Ezzel kapcsolatban végzett kegyetlen kísérletről készült egy film. Évekkel ezelőtt, még a (Spektrumon?, vagy a National Geografikon?) a tévében, sorozatban adták. A film címe: Az érintés hatalma. (Ha ismeri, akkor nagyon érdekel a véleménye róla!) Ebben, megrendítő képsorokat lehetett látni, amint különböző fokozatokban elkülönítették az újszülött majmokat az anyjuktól. Példa 1.: Egy üvegfallal körülhatárolt szobában látható volt, amint egy nőstény majom szoptatja újszülött kicsinyét. A látvány idilli EGYÜTTLÉTET mutatott. Pár nap múlva egy üveg közfalat tettek az anya és kicsinye közé. A kicsi rátapadt az üvegfalra és sírt, visított, miközben véresre karmolta a rideg üveget, hogy átjuthasson rajta az anyjához. Az anya, tehetetlen dühében, véresre verte a fejét az üvegfalban. Nyilvánvaló volt, hogy inkább elpusztulnának, minthogy lemondanának egymásról! Egy idő után a kicsit kivették és egy emberre bízták, aki megpróbálta cumisüvegből táplálni. Nehezen akarta a cumisüvegből az ételt elfogadni. Majd amikor mégis sikerült megetetni, úgy kapaszkodott a kölyök ebbe a gondozóba, hogy inkább hagyta, hogy eltörjék a kis mancsát, de nem hagyta lefejteni magát róla. Példa 2.: Egy másik, az anyjától erőszakkal elszakított kismajmot betették egy pihe-puha anyaggal bélelt, speciális inkubátorba. Még egy kis plüssmajmot is kapott. Ebbe a plüssfigurába kapaszkodva nőtt föl aztán, és csak úgy volt hajlandó a résen bedugott cumiból enni, ha ezt a plüssmajmot ölelgethette közben. Amikor kivették az inkubátorból, ugyanúgy sírt, visított utána, mint az előbbi példa kismajma az élő anyja után! És, nem volt hajlandó enni sem, míg vissza nem kapta a plüss ,,pótmamáját". Példa 3.: Ez utóbbi kismajmot, amikor már nem szorult a cumisüveges táplálásra, visszatették az üvegszobába: abszolút rideg körülmények közé. Mélységes depresszióban élte meg az ivarérett kort. Ekkor kivitték a szabadba és összeeresztették hasonló korú fajtársaival. Örökké verekedés, visítás és anarchia keletkezett körülötte. Képtelen volt a kommunikációra, kapcsolatteremtésre. A közeledő hímeket egyenesen megverte! Majd, amikor mesterségesen megtermékenyítették, és hosszas vajúdással megellette kicsinyét, szörnyű látványban volt részünk! Földhöz vagdosta a visítozó kicsit és nem volt hajlandó gondozni, táplálni... Talán, mert nem tudta hogy hogyan kell? (Egyébként ugyanezt a jelenséget figyelhettem meg akkor, amikor kisebbik fiamnak két aranyos pintyőkét - hímet és tojót - vettem ajándékba. Valószínű, hogy már ezek a kismadarak is keltetőben keltek ki és nőttek föl egy ketrecben...) Példa 4.: A majmok után embereket figyeltek meg, hogy mennyire fontos számunkra is a testi közelség, az ÉRINTÉS egészen a párválasztástól, a gyermekszülésig és gondozásig. De, megfigyelték az ,,érintés hatalmát", annak pozitív hatását a mindennapi életünkben. Titkos kamerával megfigyeltek egy pénztárosnőt és a vásárlókat. Előfordult, hogy amikor a blokkot, vagy a visszajáró pénzt átadta a pénztáros a vevőnek, megérintették egymást. Ilyenkor, - nemre és korra való tekintet nélkül - kivétel nélkül, mosolyogva távozott a pénztártól az illető! Példa 5.: Olaszországban, egy szegény halászfalu lakóiról és a kastélyában berendezett állami gondozott gyermekek életkörülményeiről adatokat gyűjtöttek és a kapott adatokat összehasonlították. Megdöbbentő eredményre jutottak. A minden földi jóval ellátott és fölszerelt árvaház-kastélyban élő gyerekek tanulási eredményei átlaga jóval alatta maradt a szegényes halászfalu gyermekeié alatt. De még az egészségi állapotuk is sokkal rosszabb volt. Sokkal gyakoribb volt a megbetegedések és az elhalálozási számuk is! Azt hiszem ezek a kis felsorolások is önmagukért beszélnek! Mint, minden utódnak, így az embernek kiváltképpen szüksége van a szülői gondoskodásra! Amit teljesen nem pótolhat sem nevelőnő, semmilyen szakember, sem a tárgyak és játékok arzenálja! 2.) Ráadásul, az embergyerek olyan tehetetlen lényként születik a világra, hogy legalább egy évbe telik, hogy egyáltalán lábra tudjon állni! Ezért is van szüksége az embergyereknek még évekig a teljes (testi-lelki) odafordulásra! Ehhez, azonban JELENLÉT KELL! Nos, ettől fosztotta meg a bolsevik hatalom 1945 után születetteket. Az anyákat tömegesen ,,beterelték" a gyárakba, a TSZ-ekbe és kicsinyeiket kénytelenek voltak bölcsődébe vinni a 20 hét szülési szabadság letelte után. Mesélték óvónők és volt dadusok, hogy az ötvenes évek elején, négy- öt hónapos csecsemőket bilire ültettek etetés után és kikötözték őket valamilyen szilárd tárgyhoz. (Az összes szakirodalomban arról lehet olvasni, hogy addig nem szabad ültetni a csecsemőket, míg maguktól fel nem ülnek! A felülésre kb. kilenc hónapos korában képes egy átlag csecsemő!) Hogy mekkora kárt okoztak ennek a generációnak a lelki fejlődésében is, megláthatjuk a halálozási arányukban. Velük népesül be a hajléktalanszálló és a nagyvárosok körüli erdő, utca, tér és aluljáró is! Ők azok az ,,anarchisták", akik annyira nem képesek a társas-élet-, a békés egymás mellett-élés módjainak elsajátítására, hogy kiközösülnek mindenhonnan. Pedig, bennük is megtalálható a szeretet, gondoskodás utáni hiábavaló vágyakozás! Erről szól a ,,Fedél nélkül" című újság legtöbb írása! Ezeknek az embereknek az a tragédiájuk, hogy - lélekben - gyermekek maradnak örökre. Akit megfosztottak a gyermekkortól, az addig nem tud továbblépni a személyiségfejlődésben, míg át nem éli azt... (Alkoholisták lélektanáról olvastam ezt valahol. Talán, Buda Bélától?) 3.) Mindezek ismeretében, nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban nem tudták megoldani az utódokról való gondoskodást. Ugyanakkor, a fogyasztói (kapitalista) társadalmak szüleiktől elidegenített, úgynevezett ,,jó iskolákban" nevelt, sikerorientált, infantilis ,,aranyifjai" is pótcselekvésekkel, pótszerekkel (szexuális szabadosság, drogok fogyasztása) próbálják meg tompítani a szülői jelenlét- szeretet- és lelkiélet hiánya miatt kialakult iszonyatos hiányérzetet! A fogyasztói társadalomra jellemző még: a sok, utcán felnőtt, senkinek sem kellő, ,,semmirekellő", elembertelenedett, koravén fiatalja is. Ők ugyanúgy pótcselekvésekkel és pótszerekkel próbálják ,,betömni" a bennük tátongó lelki űrt és ordító hiányérzetet!!! Nekünk, a rendszerváltozáskor már minden társadalmi formulára vonatkozóan voltak ismereteink! Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak! Nem tudtunk élni a lehetőséggel! Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a fajok lesznek a túlélők, amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódgondozásnak! Mindenképpen olyan ország-vezetésre lett volna szükség, amelyik segített volna visszatalálni Istenhez! Hiszen ,,Tőle származik minden földi javunk", az ,,anyaméh gyümölcse", pedig ,, jutalom"! Majd, ha ezt a ,,JUTALMAT" megtanulja a ,,helyén kezelni" és értékelni, akkor fog bekövetkezni az emberiség aranykora. Addig is, nekünk magunknak kellene a saját korunkban megvalósítani, megélni a saját aranykorunkat. (Kapiller Ferenc: Megélt aranykor Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel.) A legújabb ismereteim alapján tetten érhető az MSZMP utódpártjainál a szándékosság! Tetten érhető lépten-nyomon, hogy SZÁNDÉKOSAN arra használják a HATALMAT, hogy ÁRTSANAK a magyarságnak! Tetten érhető, hogy a sátáni eszközöktől sem riadnak vissza. Mindent, a legaljasabb eszközöket igénybe véve azon igyekeznek, hogy a Kárpát-medencét a magyarok rezervátumává tegyék - így biztosítva élő- és lakóhelyet idegen nációknak! Így biztosítják önös szándékaik kiéléséhez azt a drámai helyzetet, hogy Magyarország a világ globalizátorai számára műveleti terület legyen! Bp. 2006-12-06 (Bóna Mária Ilona)

1 komment , kategória: Belső kör

Címkék: állampolgároknak, állampolgárságát, összeeresztették, szükségességéről, gyermekvállalási, egzisztenciális, agyoncivilizált, legoptimálisabb, gyermekszülésig, párválasztástól, szakirodalomban, állampolgársági, utódgondozásnak, nemzetgyűlésbe, utódpártjainál, festőművésszel, gondoskodásnak, társadalmunkat, megemlékezésre, felsorolásából, embergyereknek, elpusztulnának, kommunikációra, megbetegedések, olaszországban, elkülönítették, elsajátítására, sikerorientált, végiggondoltam, nyilvánvalónak, barátságunkról, magyarországot, összefüggésben, globalizátorai, születetteket, körülményeket, levelet 2006, ünnepinek nevezett, elhunyt barátomra, 2006-os évről, évértékelő írás, kézzel írott, interneten megküldött, másik ország, ilyen MAGYAR-LELKŰ, célt szolgálják, 1941 előtti, népet meggyőzni, meggyőzéshez tartozik, többi televízió, alkotmányozó nemzetgyűlés, szavazókorú magyar, LEVÉL AZ ÉRINTÉS HATALMÁRÓL, Kedves Bereczki Gyula, Mert Ön, MAGYAR-LELKŰ EMBEREK, Polgári Hírszemlén, Nemzeti Hírhálón, National Geografikon, JELENLÉT KELL, Buda Bélától, Kapiller Ferenc, Somogyi Győző, Bóna Mária Ilona,

Kormos Pál

(#1) 2008-01-21 11:39:26

Nagyon jónak és időszerűnek tartom a témát, és a levél tartalmát.Tegnap este (01,20) a MTV 1-en a gyerek bűnözésről, annak okairól, és megteendő intézkedésekről közvítettek élőben vitát. - Jellemző a diskurzusra, hogy a Csaba testvér szeretetet kihangsulyózó véleményét "enyhe mosoly" kísérte. Mindenről szó esett, de elveszett az a lényeg, amit ez a levél hangsulyoz. Család, anya, hit. Örülök Mária írásának, gratulálok. Érdemes volna rövidítve más listákra feltenni. Ha Mária nem ellenzi, úgy én felteszem a bennszülött és szolidaritas listára. Üdvözlettel Pali

Új komment

Név:
E-mail cím:	( csak a blog tulajdonosa látja )
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]