|
2018-11-03 09:08:52, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő:
EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
Címkék: hegyibeszédet, kegyelemről, felszökken, gyujtófám, kilobbant, szavamtól, nyulacska, próbáltam, elmondtam, maguktól, szavakat, gyönyörü, énhozzám, egyszerű, fakadnak, ezüsttel, arannyal, csodákat, mögöttem, ránéznem, szívelte, jöjjenek, naponta, fülelte, akartam, erdőben, kellett, sírásra, népeket, emberek, együgyű, gyűlnek, egyszer, fázzék, hivtam, jöttek, Dsida Jenő, EGYSZERŰ VERS KEGYELEMRŐL,
|
|
Offline
