|
2018-11-03 09:19:28, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő : A Naphoz
Te, ki szomorú lényegemmel
kezdettől kezdve vagy rokon,
csókold, csókold, csókold meg tűzzel
az én csóktalan homlokom.
Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet -
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet.
De szeretet-csók nincs szivökben
és tovább mennek hidegen,
s mire kincsem már mind a multé,
minden ember-arc idegen.
Csak Te osztod a csókot mindig,
csak Tőled van, ki lángra kap -
Te a természet ős szerelme,
ujjongó-lelkű, drága Nap.
Bíbor tüzed itt megfehérül,
mint szűzi, havas ormokon;
csak csókold, csókold, csókold tüzzel
az én csóktalan homlokom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
Címkék: lényegemmel, mindenkitől, megfehérül, kincsemet, csóktalan, mindhiába, kezdettől, szivökben, természet, szeretet, homlokom, szerelme, hidegen, csókold, sóváran, integet, ujjongó, kincsem, szomorú, ormokon, tovább, idegen, minden, osztod, lángra, csókot, mennek, mindig, tűzzel, kezdve, szórom, tüzzel, naphoz, látod, multé, rokon, csókot mindig, Dsida Jenő, Csak Te,
|
|
Offline
