Gondolatok világjárvány idején - Gájer Lászlót,Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar,Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének,Prédikációjában Tóth Tihamér,Simone Weil, - maroka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget"			Antal Mária 1951.01.15 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Gondolatok világjárvány idején

2021-02-21 10:20:00, vasárnap

	Ha ez az elképzelhető legjobb világ, akkor milyen lehet a többi? Miért engedi meg ezt Isten? Mi a szándéka ezzel? Egyáltalán van-e szándéka? A kezében tudja-e tartani a világ folyását? Ennek tudatában kell ma, a koronavírus-válság kellős közepén belekiáltanunk a világba az evangélium üzenetét: ,,Ne félj!" Hiszen a járványnak is megvan a helye Isten tervében, mert ő nem felejtkezik meg rólunk, szeretett gyermekeiről. Istennek van álma erről a világról, és ez az álom valóság lehet, ha hittel veszünk részt Isten tervében. ...... .......... Arra kértük Gájer Lászlót, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar 2-es Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetőjét, hogy tekintsen rá a kérdésre az újkor egyik katasztrófahelyzete, az 1755-ös lisszaboni földrengés és annak hatása tükrében. Prédikációjában Tóth Tihamér egyszer egy kisgyermek váratlan haláláról beszélt, felidézve, hogy a szülők az esemény hatására elfordultak a hittől, és megkérdőjelezték annak az Istennek a jóságát, aki a gyermek tragikus halálát megengedte. Magunk is szembesülünk időről időre azzal, hogy emberi életek roppannak össze, mert nem bírják hordozni az őket ért csapásokat, miközben a rájuk nehezedő terhek egyáltalán nem arányosak az életvitelükkel vagy a szándékukkal, és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy megérdemelték volna azokat. Az ilyen helyzetek pedig - melyeket Simone Weil egyszerűen szerencsétlenségnek nevezett - nemegyszer annyira megrendítik a Gondviselésbe vetett bizalmunkat, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát is. Sokan megfogalmazták már a maró dilemmát, miszerint Isten nem lehet jó és mindenható egyszerre. Hiszen ha mindenható volna, akkor nem lehet jó, mert megengedi a szerencsétlenséget, ha pedig jó, akkor nem lehet mindenható, mert megtörténik a szerencsétlenség is. Miként lehet jó az Isten, ha nem akadályozza meg a tragédiákat és azokat a helyzeteket, amelyeket elszenvedőik nem érdemeltek meg? Miként lehet mindenható az Isten, ha nem áll módjában megóvni bennünket a meg nem érdemelt és elviselhetetlen csapásoktól? E kérdések, vagyis a Gondviselés és Isten jósága körül megfogalmazódó kételyek toposzává vált a Lisszabont a 18. században sújtó földrengés, melyről Voltaire így írt: ,,Alig értek a városba, siratva jótevőjük halálát, amikor a talpuk alatt remegni érezték a földet; a tenger tajtékzó hullámzással nőtt és dagadt a kikötőben, s az ott horgonyzó hajókat egykettőre összetörte. Az utcákat s a köztereket egyszerre tűz és hamu borította, hirtelen kelt forgószelükben a házak sorra düledeztek, a háztetők leomlottak, s az alapzatok széthullottak; s a romok legalább harmincezer különböző korú és nemű lakost temettek maguk alá." Ezek a sorok a Candide című regényből valók, és arról a földrengésről számolnak be, amely 1755. november 1-jén romba döntötte a luzitán fővárost. A kataklizma az azt követő szökőárral és tűzvésszel együtt talán százezer áldozatot is követelt. Az események következtében mintegy húsz templom teljesen elpusztult a városban, melyek maguk alá temették a mindenszentek ünnepére összegyűlt tömegeket. Sokan a Tajo folyó torkolatában horgonyzó hajókra menekültek, ám a tenger alatti rezgések hatására keletkezett hatméteres hullámok szétzúzták a hajókat is. A természeti csapás következtében kialakult tűzvész további hat napig tombolt a városban, így Lisszabon olyan elemi erővel megnyilvánuló katasztrófa helyszíne volt akkor, amilyet azóta is ritkán láttunk az emberiség történetében, különösen Európában. Leibniz népszerű írása, az 1710-ben kiadott Teodicea című értekezés tekintélye a földrengés után hirtelen megcsappant, a szöveg ugyanis Isten jósága mellett érvelt, számot vetve az emberi szabad akarat és a gonosz hatásával is. Leibniz a kötetben olyan kérdésekre kereste a választ, mint hogy miként valósul meg Isten mindenhatósága, ha nem tudja kiküszöbölni a világban lévő gonoszt, illetve hogy miként egyeztethető össze Isten jóságával a csapás, a szerencsétlenség és az ártatlanok szenvedése. Leibniz amellett foglalt állást, hogy bár egyes esetekben homályban maradnak előttünk Isten szándékai, Ő hatalmában, bölcsességében és jóságában végül is minden rosszat és szenvedést jóra fordít, a fizikai rosszat pedig egy magasabb jó elérése érdekében pozitívan is akarhatja. Leibniz szerint ez a világ a létező világok legjobbika marad, melyben minden rossz igazolásra lel egy magasabb jóban, amelynek szolgálatában és érdekében működik. Míg Leibniz tekintélye a földrengés után csökkent, addig megnövekedett Voltaire népszerűsége, aki a katasztrófa után röviddel gúnyos költeményben reagált az eseményekre, a Candide című regényében pedig nyíltan szembefordult Leibniz szemléletével, elutasítva annak optimizmusát. Voltaire felvetéseit később Rousseau és Kant sem hagyhatták szó nélkül, így a lisszaboni esemény az európai gondolkodás megkerülhetetlen témájává vált, és filozófiai értelemben az isteni Gondviselés elleni érvként szolgált. Cikk folytatása Link

0 komment , kategória: Katasztrófa

Címkék: szerencsétlenség, megkerülhetetlen, megkérdőjelezték, megkérdőjelezzük, prédikációjában, elviselhetetlen, forgószelükben, belekiáltanunk, megfogalmazták, mindenhatósága, bölcsességében, életvitelükkel, megfogalmazódó, szemléletével, szembefordult, következtében, megnyilvánuló, megérdemelték, földrengésről, szolgálatában, széthullottak, mindenszentek, megnövekedett, gondviselésbe, hittudományi, történetében, elképzelhető, torkolatában, elszenvedőik, kiküszöbölni, szembesülünk, szándékukkal, optimizmusát, népszerűsége, egyeztethető, gyermekeiről, elképzelhető legjobb, szándéka ezzel, kezében tudja-e, világ folyását, evangélium üzenetét, helye Isten, álom valóság, újkor egyik, 1755-ös lisszaboni, kisgyermek váratlan, esemény hatására, gyermek tragikus, rájuk nehezedő, életvitelükkel vagy, ilyen helyzetek, maró dilemmát, Gájer Lászlót, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar, Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének, Prédikációjában Tóth Tihamér, Simone Weil,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]