|
2019-08-03 08:42:11, szombat
|
| |
| |
1930-ban született Zámolyon, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait, betegsége miatt, félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja.
A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Szakolczay Lajos így fogalmazott: ,,Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára." Görömbei András szerint ,,költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek." Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers ,,sokrétegű, (...) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló". Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: ,,Csoóri esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai" (Görömbei András).
A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.[10]
1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján ,,Új magyar önépítés" címmel tartott referátumot.[11] 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat, 1988-) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, Tornai József költő és Kósa Ferenc filmrendező búcsúztatta.
Csoóri Sándor: Azt mondják
"Azt mondják holnap lesz karácsony -
Tornyos fenyőfám fölcicomázom
csillaggal angyalhaj-felhőkkel,
tutipán-szívű csengőkkel
s alárakom a kerék Földet,
ajándékként ígért jövőnket,
kicsomagolt vad álmainkat,
értünk vérző hatottainkat,
lemondásaink jaj-nyugalmát,
mint horpadt, sápadt aranyalmát."
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Csoóri Sándor |
|
|
|
Címkék: szürrealisztikus, parasztcsaládban, sorskérdéseinket, előkészítésében, költészetünknek, elkötelezettség, folyóiratoknál, hangvételükkel, antiszemitának, főszerkesztője, visszavonultan, gazdagításának, elhatárolódott, rendszerváltás, elmélyítésének, közvetlenséget, nyugtalanságot, asszociációkat, megteremtettek, népköltészeti, megközelítést, képviselőjévé, születésnapja, érettségizett, közéletiségét, költészetének, lefordították, kezdeményezte, szembefordult, legmarkánsabb, szilenciummal, funkciójában, hatottainkat, ellenzékének, választmányi, találkozóján, 1960-as évek, hatalom hamar, diktatúra személyiség-, vidéki emberek, 1960-as évekre, hetvenes évekre, képekből áradó, mindenkor személyes, közösségi elkötelezettség, emberi ügyek, logikai megközelítést, hatvanas évek, magyar esszéírás, magyar nemzeti, hatvanas évektől, népi-nemzeti ellenzék, Csoóri Sándor, Pápai Református Kollégiumban, ELTE Orosz Intézetében, Irodalmi Újság, Budapesti Műszaki Egyetem, Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel, Szakolczay Lajos, Görömbei András, Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig, Németh László, Illyés Gyula, Magyar Írószövetség, Magyar Demokrata Fórum, Magyarok Világszövetségének, Duna Televízió, Petőfi Irodalmi Múzeumban, Balog Zoltán, Emberi Erőforrások, Tornai József, Kósa Ferenc,
|
|
Offline
