|
2019-11-05 09:57:53, kedd
|
| |
| |
TANULSÁGOS mese
A kisfiú olyan ötéves forma volt. Várt. Várta a nagymamát, akivel ki fognak menni a papához a temetőbe. A nagymama pedig még tett- vett. A fiú pedig izgatott volt már, sosem volt a temetőben, a papánál sem, így kérdezgette a nagymamát.
- Mama, miért visznek az emberek ennyi virágot a temetőbe?
- Mert a virágokkal gondolnak azokra, akiket szerettek, de már nincsenek. Úgy mint a papa.
- Értem. Mama, én is szedhetek virágot amit vihetek ki oda?
- Persze Angyalom. Nekem még van egy kis dolgom, szedj amennyit akarsz, a fagyok úgyis elviszik.
A kisfiú fogta magát, és kiment, és egy nagy kazal virággal tért vissza. Közben a nagymama is elkészült, így elindultak.
Mikor kiértek, a nagymama biztos léptekkel ment, a kisfiú megszeppenve követte a kősírok között. Majd mikor odaértek a papa sírjához meglepődött.
- Mama, a papa ott van lent?
- Csak a teste, a lelke ott fent a mennyben.- mutatott az ég felé.
- Az jó, mert ott lent biztos hideg van, és a papa nem szerette a hideget. Az a sok bácsi, és néni is ezért jön ki a temetőbe? Virágot hozni?
- Igen, de nemcsak virágot hoznak, hanem gondozzák tisztogatják a sírokat, és sokat gondolnak azokra akikhez kijöttek.
- Akkor ezért szomorú mindenki itt?
- Tudod, sajnos az emberek sokszor későn eszmélnek rá mennyire múlandóak vagyunk, és sok dolgot nem tudtak elmondani azoknak, akik már nincsenek közöttünk.
- De miért nem akkor mondják el, amikor a többi ember még nincs a mennyben? Mert így is hallják? A papa is hall minket?
- Remélem igen Angyalom...
- Mama, körbemehetek?
- Jó, de messze ne menj, nemsokára végzek.
A nagymama belemerült a feladatába, és fel-felpillantott kisunokáját keresve. Látta a komor tekintetű szőke üstököt, ahogy járkál csendben.
Aztán a jövő-menő emberek szavára lett figyelmes.
- Virágot kaptam egy kisfiútól... - Marika egy kisfiú adott két szál virágot nekünk... - Megjelent és mosolyogva adott egy virágot és elfutott...- Kié ez a kisfiú? Végigjárja az egész temetőt, és mindenkinek virágot ad!
A nagymama körbenézett, és meg is látta unokáját, ahogy egy hajlott hátú asszonynak adja épp az utolsó szál virágot a kezéből.
Oldalt pillantott, s a nagy csokor virágnak hűlt helye volt, amit unokája szedett.
Könnybe lábadt szemmel hívta magához:
- Hát te merre jártál? Most hallom, hogy egy kisfiú mindenkinek virágot osztogat. Nem a papának szedted?
- A legszebb itt van, az a papáé. A többit meg odaadtam néniknek és bácsiknak.
- De miért?
- Mert szerintem sokkal jobb a kezükbe adni a virágot az embereknek.
A nagymama magához ölelte a kisfiút, és szeme összeakadt azokéval, akik lassan, mosolyogva sétáltak el mellettük. Kezükben egy szál virággal, párás szemmel. Majd halkan így szólt:
- Tudod, ezt a papa biztos látta...
- Biztos?- nézett fel rá a kisfiú.
- Biztos...
Suttogó Gabriel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
Címkék: felpillantott, körbemehetek, megszeppenve, tisztogatják, mindenkinek, meglepődött, körbenézett, kisunokáját, kérdezgette, embereknek, mosolyogva, tanulságos, feladatába, összeakadt, virágokkal, végigjárja, asszonynak, pillantott, belemerült, elindultak, gondolnak, nemsokára, nagymamát, eszmélnek, léptekkel, elkészült, szedhetek, mellettük, bácsiknak, megjelent, szerintem, nincsenek, gondozzák, szerettek, elmondani, kisfiútól, kisfiú olyan, nagymama pedig, emberek ennyi, virágokkal gondolnak, fagyok úgyis, kisfiú fogta, nagy kazal, nagymama biztos, kisfiú megszeppenve, kősírok között, papa sírjához, emberek sokszor, többi ember, nagymama belemerült, komor tekintetű, jövő-menő emberek, Persze Angyalom, Suttogó Gabriel,
|
|
Offline
