|
2020-01-07 13:04:56, kedd
|
| |
| |
Pinczési Judit : Megenyhül az idő
Minden szóban vannak
ablakok és lépcsők
csillagokra és göröngyökre
látók -
de túl sok mese-
vonat ütközik össze
ködfakasztó füstben, szégyentelenül.
Minél síkosabb a tér,
annál kelendőbb a sínpár -
én egy álomban lakom,
s egy nádszállal beszélek,
de nem tudom, hogy érted-e,
egy mályváért,
vagy egy rönkért,
melyen fürtökben a hangyák.
Most még szúrósak a szelek,
várja a tél
test-kimaradásom,
a nyár
negatív arcomból feltételez.
De tudom, ha jön a Csönd,
megenyhül az Idő,
fölém hajol,
szeret,
ahogy a lapát szereti a havat,
ahogy a tűz szereti a szenet,
ahogy a szív szereti az ítéletet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 5 |
|
|
|
Címkék: szégyentelenül, csillagokra, göröngyökre, ködfakasztó, kimaradásom, nádszállal, feltételez, megenyhül, kelendőbb, mályváért, fürtökben, arcomból, síkosabb, beszélek, ítéletet, pinczési, szúrósak, negatív, szereti, ablakok, füstben, hangyák, álomban, rönkért, ütközik, lépcsők, szelek, melyen, szeret, sínpár, szóban, szenet, vannak, minden, össze, csönd, álomban lakom, nádszállal beszélek, lapát szereti, szív szereti, Pinczési Judit,
|
|
Offline
