|
2020-08-04 13:17:28, kedd
|
| |
| |
"Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szeretetben melyért epednek a népek, hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen." ( Babits Mihály )
Írta Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. 1941. augusztus 4-én halt meg.
1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel. Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi. Másképp újította meg a magyar költészetet is: a gondolati, filozófiai mélység jellemezte költészetét. A századelő legműveltebb magyar írója, a Nyugat írói körében poéta doctus (tudós költő). Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző. Fiatal korában l'art pour l'art vádja érte, azonban ez igaztalan vád volt, mert formakultúrája nem művészet a művészetért, hanem művészet az emberért.
Befejezésül néhány, számomra nagyon kedves gondolat Babits tollából:
"Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.
Hiszek a harcban, az észérvek harcában a vak erők ellen.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem másképp legyintem,
a világ másfelé halad.
Nem az énekes szüli a dalt:a dal szüli énekesét.
Minden szavam magamról vall.
Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa,
mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,
mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,
mely ha fája kidőlt sokáig ő sem él.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismer se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszthatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek boltja:
ki méltó látni a csodát
az a csodát magában hordja.
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
A gyűlölet a legjobb megfigyelő.
Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.
Sajátságos dolog, hogy az utánzókat éppen az utánozhatatlan egyéniségek vonzzák legjobban.
Minden szeretet
bilincs, és minden örökség teher.
Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
Sápi Józsefné írása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
Címkék: intellektuális, formakultúrája, utánozhatatlan, kapaszkodhatsz, versformákkal, megközelítési, elrendelésben, klasszicista, oszthatatlan, koszorújából, próbálkozott, biztonsággal, költészetére, versmértéket, nemzedékének, legműveltebb, szeretetben, költészetet, befejezésül, évtizedeken, élvonalában, költészetét, művészetért, sokszínűség, verskultúra, harmóniában, szüntelenül, egyéniségek, jellemezte, filozófiai, hangsúlyos, sajátságos, hagyományt, lehetetlen, költészete, gondolatra, szeretetben melyért, magyar líra, magyar költészetet, századelő legműveltebb, kulturális hagyományt, antik versmértéket, hangsúlyos magyaros, modern mértékes, észérvek harcában, világ másfelé, énekes szüli, hazámnak sorsa, mennyek boltja, legjobb megfigyelő, rossz gondolatra, utánzókat éppen, Babits Mihály, Írta Babits Mihály, Levelek Iris, Sápi Józsefné,
|
|
Offline
