|
2020-09-20 13:09:22, vasárnap
|
| |
| |
Most értettem meg
Csak most értettem meg, drága, nagymamám,
miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,
s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,
mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.
Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,
melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,
az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,
melyek az örök hervadás lábnyomába értek.
Látod, drága, mama, most már én is könnyezem,
én is megsiratom múltam, s életem,
mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,
melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.
Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,
s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,
hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,
mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.
Vers:Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
Címkék: visszaadhatná, hátrahagyott, búcsúztatták, mérhetetlen, legmélyéből, megtanultam, istenáldott, elszálltak, lábnyomába, megsiratom, megláttam, nagymamám, életünket, aggódásom, könnyezem, szemedben, szemeidbe, árnyakat, mesélnek, értettem, hervadás, magdolna, múltbéli, alkonyán, elérünk, könnyek, kihullt, sokszor, végéhez, szöktek, egyszer, életet, sírtál, melyek, felett, múltam, élet alkonyán, bánat árnyakat, életet búcsúztatták, örök hervadás, földi örömök,
|
|
Offline
