2021-09-02 12:23:01, csütörtök
|
|
|
A Naphoz
Te, ki szomorú lényegemmel
kezdettől kezdve vagy rokon,
csókold, csókold, csókold meg tűzzel
az én csóktalan homlokom.
Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet -
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet.
De szeretet-csók nincs szivökben
és tovább mennek hidegen,
s mire kincsem már mind a múlté,
minden ember-arc idegen.
Csak Te osztod a csókot mindig,
csak Tőled van, ki lángra kap -
Te a természet ős szerelme,
ujjongó-lelkű, drága Nap.
Bíbor tüzed itt meg fehérül,
mint szűzi, havas ormokon;
csak csókold, csókold, csókold tűzzel
az én csóktalan homlokom.
/ Dsida Jenő: A naphoz / |
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
Címkék: mindenkitől, lényegemmel, szivökben, mindhiába, természet, kincsemet, kezdettől, csóktalan, homlokom, szeretet, szerelme, csókold, integet, sóváran, ujjongó, fehérül, ormokon, hidegen, kincsem, szomorú, mindig, naphoz, lángra, mennek, minden, csókot, osztod, idegen, tűzzel, tovább, szórom, kezdve, ember, rokon, látod, állok, csókot mindig, Dsida Jenő, Csak Te,
|
|