|
2022-02-27 11:08:10, vasárnap
|
| |
| |
Juhász Gyula: Béke
Ó mennyi csönd van némely alkonyatban,
Mennyi derű és mennyi nyugalom,
A felhők úgy pihennek a magasban,
Mint a bárányok a domboldalon.
Szelíd békesség árad a világra,
Meghalt a harc, a lárma, a panasz,
Kinyílik a búcsú halvány virága,
A nap végső csókjából fakad az.
Az ember nézi az alkonyt, szivében
Szeretne ő is békét és derűt,
És várja, hogy az éj jöjjön sötéten,
Mint gyásza, melyben oly rég elmerült.
E nagy, mély csönd szent közönyében érzi,
Mily idegen már tőle a világ
És a halálra gondol, mely kitépi
Lelkéből vérző gondjai nyilát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
Címkék: domboldalon, alkonyatban, közönyében, csókjából, szeretne, szivében, pihennek, magasban, békesség, bárányok, lelkéből, nyugalom, kinyílik, elmerült, meghalt, halvány, világra, melyben, alkonyt, sötéten, gondjai, halálra, gondol, juhász, panasz, virága, idegen, kitépi, mennyi, szelíd, némely, felhők, gyásza, nyilát, jöjjön, fakad, búcsú halvány, ember nézi, halálra gondol, Juhász Gyula,
|
|
Offline
