|
2023-03-03 10:36:36, péntek
|
| |
| |
Seneca idézet
2011-03-06 15:07:26, vasárnap
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
A legnagyobb hiba abban van, aki nem a jobbaknak akar tetszeni, hanem a tömegnek.
Aki barát, szeret: de aki szeret, nem mindig barát.
Semmit sem fedeznénk fel, ha megelégednénk azzal, amit már felfedeztek.
Az első óra, mely az életet adja, el is vett az életből valamit.
A legboldogabb ember, aki aggódás nélkül várja a holnapot.
A lélek tükre a beszéd.
A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült.
A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.
Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
Az élet nem más, mint utazás a halál felé.
Az igazság az emberi élet legkínzóbb érzése, mert mindenkinek mást jelent.
A legtöbb ember nem a bűnre haragszik, hanem a bűnösre.
Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.
Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át... Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára.
A bölcselkedésben sokaknak gátul szolgált már a gazdagság, míg a szegénység szabad és ment a gondtól... Miért vonakodnál hát a szegénységet lakótársadul elfogadni, amikor az okos gazdag is csak ennek szokásait utánozza? Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdagságot szerzett, hanem azt csak másfajtájúra változtatta át.
Dobd el magadtól a földi javakért való gondokat, ha eszes vagy, vagy még inkább, hogy azzá légy, s szaladva, teljes erődből igyekezz arra, hogy nemes érzületre tégy szert.
A legjobb orvosság a harag ellen a haladék. Ezt kérd már tőle a kezdetkor, nem azért, hogy megbocsásson, hanem hogy mérlegeljen: heves ugyanis az első lendülete, de enged magából, ha kivár.
Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?
Azt az embert dicsérd, utánozd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet.
A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is.
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.
A rendíthetetlenség (...) az istenek tőszomszédságába tartozó dolog.
Lucius Annaeus Seneca
ókori római filozófus,államférfi,költő,drámaíró
A kezdet a mi hatalmunkban van, a kimenetelről a szerencse dönt, de nem hatalmazom fel arra, hogy véleményt alkosson róla.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Amíg lelkemmel, amely igazi hazájának szemléletére óhajtozik, mindig az égi magasságokat járhatom, mit törődöm vele, hogy lábaim miféle földet taposnak?
Élni annyi, mint küzdeni.
Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.
Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.
A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít.
Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.
Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt.
Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.
Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.
Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!
Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?
Arra kell törekednünk, hogy semmi se érjen minket váratlanul.
Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.
Az igazság beszéde egyszerű.
Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot alkalmazni önnön életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál, minthogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot. Várjam meg hát akár a betegség, akár az ember kegyetlenségét, noha a kínokon keresztül kijuthatok, és lerázhatom béklyóimat? Az egyetlen, amiért nem panaszkodhatunk az életre: senki sem tart vissza. Jól vannak rendezve az emberi dolgok: senki sem boldogtalan, csak saját hibájából. Ha tetszik: élj. Nem tetszik: szabadságodban áll oda visszatérni, ahonnan jöttél.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.
Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.
Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.
A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.
Több dolog rettent bennünket, Lucilius, mint amennyi szorongat, és gyakrabban szenvedünk a hiedelemtől, mint a valótól.
Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!
Nem egyetlen zugocska számára születtem, hazám az egész világ.
Ha el akarsz vetni minden gondot, képzeld, hogy mindaz, aminek bekövetkeztétől félsz, mindenképp bekövetkezik, és bármi legyen az a rossz, mérlegeld magadban, és becsüld fel félelmedet: belátod bizonyosan, hogy vagy nem nagy horderejű, amitől félsz, vagy nem tart soká.
A filozófia tenni tanít, nem beszélni, s arra késztet, hogy mindenki a maga törvénye szerint éljen, hogy élete ne mondjon ellent nyilatkozatainak vagy magának az életnek, hogy minden cselekedete egy színezetű legyen. (...) Mi a bölcsesség? Mindig ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni.
Elismerem, hogy belénk van oltva a testünk iránti gyöngédség; elismerem, hogy gyámságot gyakorolunk fölötte. Nem tagadom, hogy gondoznunk kell, de hogy szolgálnunk kellene, azt tagadom. Sok másnak lesz rabja ugyanis, aki testének rabja, túlságosan félti, és mindent hozzá viszonyít.
A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle.
Csak annyira ápolgassátok testeteket, amennyire a jó egészség igényli. Keményebben kell bánni vele, hogy kifogástalanul engedelmeskedjék a léleknek.
Semmit ne tégy, ami öltözetedben vagy életviteledben szembeszökő volna. Olyanoknak a szokása ez, akik nem előbbre haladni óhajtanak, hanem feltűnni.
Haladj csak előre: majd megérted, hogy bizonyos dolgoktól éppen azért kell kevésbé rettegni, mert nagy félelmet keltenek. Semmi baj nem nagy, ha már a végső. Eljön hozzád a halál: ha együtt maradna veled, félned kellene tőle; de szükségszerűen vagy meg sem érkezik, vagy továbbhalad.
Bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben. Aki mindenütt ott van, sehol nincs. Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk. (...) Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.
Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (...) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (...) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.
Ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.
Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.
Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.
Abban az atlétában, akit még sohasem vertek kékre-zöldre, nincs elegendő küzdőszellem a versenyre.
Minden jó ember szívében megleled Istent.
Gazdaggá csak a lélek tehet; ez a száműzetésbe is elkísér, és bőségben él a legzordonabb pusztaságban, s a maga kincseit élvezi, ha megvan annyija, amennyiből életét eltengetheti: a léleknek, akárcsak a halhatatlan isteneknek, a földi javakhoz egyáltalán nincs köze.
Másoknak mindig bocsáss meg, magadnak sohasem.
Ez kölcsönbe megy: az emberek, miközben tanítanak, maguk is tanulnak.
Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.
Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.
Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.
Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Amit titokban akarsz tartani, ne mondd senkinek.
Ami a csúcspontra ér, máris zuhanhat a semmibe.
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.
A jó kezdet fél siker.
Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Seneca |
|
|
|
Címkék: tőszomszédságába, engedelmeskedjék, rendelkezésünkre, istentelenségnek, nyilatkozatainak, összeroskadására, folytonosságának, bizonytalanságot, visszasóvárogjuk, elfogulatlanság, bölcselkedésben, rettenthetetlen, panaszkodhatunk, gyönyörködhetek, bekövetkeztétől, belecsalogatnak, nyomorúságának, szerencséjének, időpazarlással, háziállatokban, szükségszerűen, legártalmasabb, szenvedélyeink, kegyetlenségét, kifogástalanul, életviteledben, megfordíthatja, visszavonultan, megmozdíthatja, szabadságodban, körpályájukon, szálegyenesen, lenyugvásukat, megelégednénk, cselekedeteit, gyalázatosabb, legnagyobb hiba, jobbaknak akar, életet adja, életből valamit, legboldogabb ember, lélek tükre, bölcs lelke, hold fölötti, magasságban lakozik, emberi természet, halál felé, emberi élet, legtöbb ember, bűnre haragszik, másik testbe, lelkek más-más, Lucius Annaeus Seneca,
|
|
Offline
