|
|
|
2016-02-04 21:03:11, csütörtök
|
| |
| |
Mester Györgyi:
A boldog hóember
Leesett az első hó. És nemcsak szállingózott, hanem rögvest annyi hullott belőle, hogy vastag, hófehér dunnával fedte be az erdő minden zegzugát.
Látva ezt, nyúlanyó nem engedte ki játszani a kis nyulacskákat, mivel attól tartott, ugrándozás közben belevesznének a mély hóba. Őzikének éppen a hasa aljáig ért a hó, ő is csak nagy nehezen lábalt ki belőle. Egyedül medvekoma tudott volna gond nélkül átgázolni a hótorlaszokon, de ő meg észre se vette, hogy talpig fehér ruhát öltött az erdő, mivel már jó ideje téli álmát aludta a barlangjában.
Hófehér nyugalom ereszkedett a tájra, melyet csupán az élelmet kereső harkály időnkénti kopogtatása tört meg.
Egy nap azonban másféle zaj verte fel az erdő sűrű csendjét. Fejszecsattogás és élénk kurjongatás, mellyel a favágók munkára buzdították magukat a fogcsikorgató hidegben.
Míg dolgoztak, nem fáztak, azonban amikor az elemózsia elfogyasztására letelepedtek a kivágott farönkökre, elkelt egy kis meleg. Gyorsan nagy farakást hordtak össze, alágyújtottak, és körbeülték. A jóféle itókával töltött kulacs kézről-kézre járt, eddegéltek, beszélgettek. A lobogó tűz megvilágította az arcukat, csillagocskákat lopott a szemükbe, melengette a kezüket és a szívüket, ezért jókedvre derültek. Nótázgattak, tréfákat meséltek, egymás szavába vágva, örömmel töltötték a pihenőidőt.
A két legfiatalabb favágó, megelégelve a tétlenséget, egyszer csak felugrott, és a tűztől távolabb elkezdték gyúrni a havat.
Kis idő múlva, jókora hóember emelkedett a tisztáson. Az építők egyike az elemózsiás tarisznyájából egy sárgarépát kotort elő, amit az édesanyja csomagolt a kenyér mellé, mert tudta, hogy szereti. Most lemondott róla, hiszen mit ér egy hóember, ha nincs orra? A szeme helyére két, már kihűlt faszéndarabot illesztett. Igazán helyre hóember lett belőle!
A munka a kis pihenő után tovább folyt, a kivágott fát szekérre rakták, majd a favágók haza indultak.
A hóember egyedül maradt. A hatalmas máglya még mindig nem aludt ki, a tűz parázslott, apró, piros lángnyelvek libegtek az enyhe szélben.
Ekkor eszébe jutott, hogy a favágók milyen boldogan, jókedvűen ülték körül a tüzet. Bizonyára ez a szép, fényes, piros farakás tette őket ilyen boldoggá - gondolta. Addig-addig fészkelődött, mígnem hatalmas gömbhasán billegve, sikerült odajutnia a tűzhöz.
Amint a máglya közelébe ért, egyből valami jóleső melegség árasztotta el. Arcán és testén apró vízerecskék jelentek meg, amelyekben, mint a favágók szemében, ott csillogott a tűz piros lángja. Kicsit összébb ment, de észre sem vette, mert úgy érezte, a tűz finom melege őt is boldoggá tette, mint a favágókat. Csak bámulta a parázsból ki-kiröppenő, csodaszép szikrákat, lenyűgözte az apró lángocskák kecses tánca...
Megvirradt. A favágók kurjongatása ismét betöltötte az erdőt. Munkára készen érkeztek a tisztásra, és igencsak elámultak azon, hogy az előző nap rakott máglya még nem hamvadt el teljesen.
A fiatal favágók egyből a hóembert keresték, de sehol sem látták, holott éjszaka nem enyhült a hideg, sőt, még egy kicsit a hó is szállingózott.
A lassan kialvó, de még mindig parázsló tűz mellett csupán egy darab sárgarépát, és két széndarabot találtak...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: elfogyasztására, fejszecsattogás, csillagocskákat, tarisznyájából, megvilágította, alágyújtottak, szállingózott, hótorlaszokon, faszéndarabot, belevesznének, fogcsikorgató, legfiatalabb, nyulacskákat, letelepedtek, barlangjában, kurjongatása, fészkelődött, beszélgettek, lángnyelvek, vízerecskék, buzdították, széndarabot, nótázgattak, kurjongatás, tétlenséget, megelégelve, ereszkedett, kopogtatása, eddegéltek, sárgarépát, ugrándozás, melengette, betöltötte, körbeülték, árasztotta, lángocskák, boldog hóember, erdő minden, mély hóba, hasa aljáig, élelmet kereső, erdő sűrű, favágók munkára, fogcsikorgató hidegben, elemózsia elfogyasztására, kivágott farönkökre, jóféle itókával, tűztől távolabb, építők egyike, elemózsiás tarisznyájából, sárgarépát kotort, édesanyja csomagolt, Mester Györgyi,
|
|
|
|
|
|
| boldog hóember, erdő minden, mély hóba, hasa aljáig, élelmet kereső, erdő sűrű, favágók munkára, fogcsikorgató hidegben, elemózsia elfogyasztására, kivágott farönkökre, jóféle itókával, tűztől távolabb, építők egyike, elemózsiás tarisznyájából, sárgarépát kotort, édesanyja csomagolt, kenyér mellé, szeme helyére, favágók haza, hóember egyedül, hatalmas máglya, enyhe szélben, favágók milyen, máglya közelébe, favágók szemében, parázsból ki-kiröppenő, apró lángocskák, favágók kurjongatása, fiatal favágók, hóembert keresték, lassan kialvó, darab sárgarépát, elfogyasztására, fejszecsattogás, csillagocskákat, tarisznyájából, megvilágította, alágyújtottak, szállingózott, hótorlaszokon, faszéndarabot, belevesznének, fogcsikorgató, legfiatalabb, nyulacskákat, letelepedtek, barlangjában, kurjongatása, fészkelődött, beszélgettek, lángnyelvek, vízerecskék, buzdították, széndarabot, nótázgattak, kurjongatás, tétlenséget, megelégelve, ereszkedett, kopogtatása, eddegéltek, sárgarépát, ugrándozás, melengette, betöltötte, körbeülték, árasztotta, lángocskák, parázslott, illesztett, csillogott, lenyűgözte, emelkedett, farönkökre, megvirradt, pihenőidőt, amelyekben, elemózsiás, medvekoma, odajutnia, kiröppenő, elemózsia, szikrákat, dolgoztak, parázsból, átgázolni, lemondott, csodaszép, édesanyja, tisztáson, időnkénti, felugrott, jókedvűen, bizonyára, csomagolt, favágókat, elkezdték, gömbhasán, tisztásra, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2362
- e Hét: 5398
- e Hónap: 14581
- e Év: 67289
|
|
|
Offline
