|
2016-11-01 09:05:16, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Néha jól esik a csend,
Magammal lenni idebent.
Hogy meghalljam én ki vagyok,
Nem bántják fülem földi szólamok.
Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,
Nem fáj a nincs, az egyedül.
A mindenség apró porszemét képezem,
A világgal együtt fel-fellélegzem.
Megáll a föld, óra nem forog,
A semmi, a minden-egyben vagyok.
Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,
Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.
Néha jól esik a csend,
Rendet, tisztaságot megteremt.
Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,
S lépek tovább az úton, mit az Úr adott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek - A lélek csendje |
|
|
|
Címkék: tisztaságot, fellélegzem, meghalljam, megteremt, meghallom, lámpafény, porszemét, mindenség, érzéssel, világgal, ilyenkor, szívemre, nyugalom, szólamok, megannyi, magammal, ragyogó, képezem, kihunyó, csillag, egyedül, idebent, bántják, bírhat, együtt, egyben, minden, megáll, rendet, vagyok, tovább, adott, ember, lenni, csend, forog, nyugalom szívemre, mindenség apró, világgal együtt, minden-egyben vagyok, Csepely Zsuzsanna,
|
|
Offline
