|
|
|
2008-10-19 00:09:36, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
2008-10-05 11:56:08, Vasárnap
Akár már öt éven belül súlyos társadalmi feszültségek forrása lehet az amúgy fiskális szempontból is mindinkább fenntarthatatlan magyar nyugdíjrendszer. Az állami nyugdíjpillér hiánya hosszú távon önmagában is kimeríti a maastrichti kritériumok szabta 3 százalékos GDP-arányos deficitkorlátot, és a helyzet előreláthatólag csak rosszabb lesz. Egy friss tanulmány szerint ugyanis tíz éven belül akár egymilliónál is többen lehetnek azok, akiknek - miután a rendszerváltást követően az országra köszöntő munkanélküliség őket is sújtotta, s így nem szerezték meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt - a szabályok szerint egy fillér nyugdíj sem járna. A Figyelő írása.
Valóban létezik, hogy nekem itt, az Európa Unióban éhen kell halnom? - tette fel a kérdést a közelmúltban egy 62. évét betöltött magyar férfi a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ügyfélszolgálatának címzett levelében.
Azzal kellett ugyanis szembesülnie, hogy mivel fiatalabb korában hosszú évekig egy Los Angeles-i barátjánál élt, majd onnan - állítása szerint egy fillér nélkül - hazatérve az utóbbi bő évtizedben már egy betéti társaság beltagjaként fizette többé-kevésbé a társadalombiztosítási (tb) járulékokat, nem jogosult az öregségi nyugellátásra.
Életpályája kétségkívül nem tipikus, ám nem kell nagyon messzire tekintenünk ahhoz, hogy problémáját ne érezzük egyedinek. A legfrissebb, és minden eddiginél pontosabb kutatások eredményei ugyanis több mint aggasztóak: akár már 10 éven belül 1 milliónál is többen lehetnek azok, akik több évtizedes munkavégzést követően sem remélhetnek nyugdíjat.
Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy ha ez így van, akkor legalább a nyugdíjkassza jövőbeli alakulása mégsem olyan katasztrofális, mint amilyennek a szakértők évek óta lefestik. Ezek szerint ugyanis az állam több százezer jövendő nyugdíjas ellátásából ,,kivonulna".
A helyzet azonban éppenséggel még rosszabb, mint azt korábban hittük. Egyrészt azért, mert az eddig elvégzett hosszú távú nyugdíjkalkulációk is számoltak a rendszerváltás veszteseiként nyugdíj nélkül maradókkal (ha talán nem is ilyen tömeges méretekben), másrészt pedig azért, mert egy demokratikus társadalom mégsem hagyhatja, hogy tömegek haljanak éhen, azaz a kiadások nem a költségvetés ,,Nyugdíjak", hanem a ,,Segélyek" rubrikájában jelentkeznek majd. Ez tehát egy újabb bomba, amit hatástalanítani kell a rendszerben, és aminek ráadásul a pluszköltségeivel is vaskosan számolni kell.
Milliók nyugdíj nélkül
Nyugdíjrendszerünk potenciális holnapi áldozatairól Augusztinovics Mária, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója régóta igyekszik minél pontosabb képet alkotni. Azokról a tömegekről van szó, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak a munkaerőpiacról, és mivel a korhatár elérésig nagyon kevés járulékot fizetnek be, elenyésző vagy éppen nulla nyugdíjra számíthatnak.
,,Ezek az emberek nem azért nem fizetik a járulékot, mert lopnak, csalnak vagy hazudnak, hanem túlnyomó többségükben azért, mert kevés és rosszul fizetett munkára van csak lehetőségük" - hangsúlyozza kérdésünkre a közgazdász. Véleményével szakmai körökben szoktak vitatkozni, abban azonban általános az egyetértés, hogy a probléma egy újabb béklyó a nyugdíjrendszeren.
Nyugdíjkorrekciós lépések
Járulékok
Végrehajtott: A munkaadó által fizetendő nyugdíjjárulék 2007 januárjától 18-ról 21 százalékra, majd az idei évtől 24 százalékra emelkedett, a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék pedig 8,5 százalékról 9,5 százalékra nőtt. Az intézkedések valamelyest csökkentették a nyugdíjbiztosítási alap hiányát.
Tervezett: Most inkább az elmúlt időszak lépéseivel ellentétes irány, az élőmunkára rakódó terhek, így a járulékok mérséklésének az igénye van napirenden. Szakértők szerint ennek hatása a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságára nézve nem látható előre: ha az intézkedés nyomán bővül a foglalkoztatás és fehéredik a gazdaság, akkor javítja az egyenleget, ám ha mindez elmarad, akkor tovább növeli a kassza deficitjét.
Nyugdíjkorhatár
Végrehajtott: 2009-től már egységesen 62 év lesz a férfiak és nők öregségi nyugdíjkorhatára. Az előrehozott nyugdíj és a rokkantsági nyugdíj feltételei szigorodtak. Az intézkedések nyomán emelkedett a tényleges nyugdíjba-vonulási korcentrum, de még mindig évekkel a hivatalos korhatár alatt van.
Tervezett: A jövőben valószínűleg elkerülhetetlen a korhatár további - például 65 évre történő - emelése. Ezt szakmai és szakpolitikai körök is több ízben felvetették már, de a kivitelezése pillanatnyilag nem látszik reálisnak.
Indexálás
Végrehajtott: A nyugdíjak értékállóságát 2001 óta az úgynevezett svájci indexálás hivatott biztosítani. A módszer 50 százalékban az inflációt, 50 százalékban pedig a nettó átlagkeresetek alakulását veszi figyelembe. Bevezetése - 2007-et leszámítva - minden évben az inflációnál magasabb nyugdíjemelést hozott.
Tervezett: Szakmai körökben széles támogatottságot élvez a svájci indexálás eltörlésének a gondolata (hogy a helyébe a sima inflációkövetés léphessen), ám a jelenlegi kisebbségi kormány ezt nem támogatja.
Nyugdíjak adózása
Végrehajtott: A nyugdíj ma adómentes, de a nyugdíj melletti munkavégzés szabályai szigorodtak. A nyugdíj a mellette megszerzett jövedelmet a személyi jövedelemadó tábla magasabb sávjába ,,tolja", s a nyugdíj melletti kereset 2007-től járulékköteles.
Tervezett: A nyugdíjak adózása szempontjából 2013 kulcsfontosságú év lesz, mert az 1997-es törvény szerint ekkortól megszűnik a nyugdíjak adómentessége. A pontos szabályok ugyanakkor nincsenek lefektetve, pillanatnyilag senki sem tudja, mit és hogyan kell érteni a nyugdíjak megadóztatása alatt.
Azt már évekkel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői is megsaccolták, hogy akár a 2 milliót is közelítheti azok száma, akik - a minimálbér után teljesített tb-járulékért cserébe - elviselhetetlenül alacsony havi nyugellátásban fognak majd részesülni.
Augusztinovics Mária viszont Gyombolai Mártonnal és Máté Leventével közösen publikált friss tanulmányában most arra az eredményre jutott, hogy megdöbbentően sokan, a munkaképes korúaknak akár az egyharmada is áteshet a nyugdíjháló résein, mivel a formális szabályok szerint egyáltalán nem jár majd nekik nyugdíj. A kutatók 4 millió ember járulékfizetési adatait vizsgálták a Központi Elektronikus Nyugdíj-nyilvántartási Rendszer (Kelen) alapján, és azt kellett látniuk, hogy közülük csaknem 1,3 millióan nem szerezték meg az időarányosan szükséges jogosultságot.
Ha tehát élünk azzal a durva - ám a valóságtól sajnos aligha elrugaszkodott - feltételezéssel, hogy az érintett tömegek a jövőben is az eddigihez hasonló hézagokkal dolgoznak és fizetik a járulékokat, vagyis a mostani foglalkoztatási szint és járulékfizetési magatartás állandósul, akkor az időskori nyomor veszélye minden harmadik járulékfizetőt fenyegetheti.
Számukra ugyanis a jelenlegi szabályok szerint nemhogy a létminimumot sem fedező nyugdíj nem jár majd, de egyáltalán nem kapnak majd öregségi ellátást. Ők az úgynevezett nyugdíjminimumhoz szükséges 20 év szolgálati időt sem gyűjtik össze, miáltal legfeljebb a nyugdíjrendszeren kívül eső segélyezési formák valamelyikéért folyamodhatnak.
3 lehetséges reformirány
Az, hogy egy országnak milyen a nyugdíjrendszere, alapvetően egyetlen kérdés megválaszolásától függ. Mégpedig attól, miként definiálják a nyugdíjat, vagyis mit várnak el a nyugdíjrendszerétől. Megóvja-e a nyugellátás a társadalom minden tagját az időskori szegénységtől, vagy pedig pótolja-e azt a jövedelmet, amelyet még nyugdíjba vonulás előtt keresnek meg a dolgozók?
A mi mostani nyugdíjrendszerünk mindkét igényt egyszerre igyekszik kielégíteni, láthatóan egyre kevesebb sikerrel. Ma már nem lehetséges a problémát pusztán néhány paraméter (korhatár, járulékkulcs és hasonlók) megváltoztatásával orvosolni, a parametrikus reform mellett - de leginkább: helyett - szemléletváltásra, úgynevezett paradigmatikus reformra is szükség van.
Az alábbiakban három lehetséges irányt vázolunk fel, ám a döntéshozóknak a választás mellett még egy sor fontos szempontot is számításba kell venniük. Például azt, érdemes-e növelni a második, azaz a magánpénztári pillér súlyát az első, vagyis az állami pillér rovására, illetve miként lehet ösztönözni a nyugdíjrendszeren keresztül is a gyermekvállalást.
1. Alapnyugdíj és kötelező munkanyugdíj
JELLEMZŐI
* A fenti két ,,tiszta" modell ötvözete, amely egyszerre enyhíti az időskori szegénységet és pótolja a nyugdíjba menők kieső jövedelmét
* Az alapnyugdíj forrása általános adóbevétel, a munkanyugdíj fedezete a kötelezően fizetett járulék
* Munkanyugdíj csak azoknak jár, akik dolgoznak és így kötelező jelleggel fizetik a tb-járulékot
ELŐNYEI
- Megadja az elemi szintű létbiztonságot mindenkinek
- A több munkát magasabb nyugdíjjal jutalmazza
- Mivel arányaiban a mainál kisebb jelentőségű
a rendszerben a munkanyugdíj szerepe, kisebb tb-járulékot követel meg, így csökkenthetők az élőmunka terhei
HÁTRÁNYAI
- Némileg ellenösztönzően hat a munkavégzésre
- Az állami kötelezettségvállalás szerepe változatlanul magas marad
2. Csak biztosítási jellegű, kötelező munkanyugdíj
JELLEMZŐI
- Ebben a modellben nem jár alanyi jogon nyugdíj senkinek - az időskori szegénység problémáját teljes mértékben a nyugdíjrendszeren kívül, a szociális védőháló adóból finanszírozott segélyein keresztül oldják meg
- A rendszer az időskori jövedelempótlást tekinti fő feladatának, és annak fizet nyugdíjat, aki meg is dolgozott érte
- Forrása a kötelezően fizetett tb-járulék
ELŐNYEI
- Ösztönöz a munkavégzésre
- A több munkát magasabb nyugdíjjal jutalmazza
HÁTRÁNYAI
- Potenciálisan nagyon sokakat kiszorít az ellátottak köréből
- Továbbra is nagy teher rakódik az élőmunkára
3. Alapnyugdíj, önkéntes kiegészítő elemekkel
JELLEMZŐI
- Alapkoncepciója az, hogy a nyugdíjrendszer az időskori végletes szegénységet enyhíti
- Két változata képzelhető el: az alapnyugdíj alanyi jogon mindenkinek jár egy meghatározott életkortól, vagy pedig rászorultsági alapon jár a legszegényebbeknek
- Forrása nem tb-járulék (ebben a rendszerben nincs is szükség nyugdíjjárulékra, azt egy hosszú átmeneti időszakkal fokozatosan fel kellene számolni), hanem általános adóbevételekből a költségvetés finanszírozza
- A jövedelempótlási igényt önkéntes megtakarítások révén lehet kielégíteni, például az önkéntes nyugdíjpénztárak, és más előtakarékossági intézmények erősítésével
ELŐNYEI
- Megóv az időskori nyomortól, ha a mértékét sikerül jól beállítani (feltehetően a mai nyugdíjminimumnál magasabb ellátásra lenne szükség)
- A foglalkoztatás a mainál lényegesen olcsóbb
- Az önkéntes megtakarítási kényszer révén mindenkinek a saját kezében van a jövője
- A túlterjeszkedő állami ,,gondoskodó" nyugdíjrendszer minimalizálása egyes kutatások szerint pozitívan hathatna a gyermekvállalásra
HÁTRÁNYAI
- Amennyiben alanyi jogon jár, úgy ellenösztönzően hat a munkavégzésre, hiszen munka nélkül is mindenki kap valamekkora nyugdíjat
- Ha rászorultsági alapon jár, akkor a rendszer nagyon bonyolult és kijátszható lehet
- A társadalom önkéntes megtakarítási hajlandósága pillanatnyilag nagyon alacsony
- Rendkívül nehéz és hosszú átmenetet igényel
A probléma azért különösen riasztó, mert ma még gyakorlatilag ismeretlen, így hatásait is csak kalkulálni, jósolgatni lehet. A mostanában 62 évessé váló generáció azon tagjai, akik korábban nem léptek a rokkantnyugdíjazás és előnyugdíjazás nyújtotta népszerű menekülő mezsgyére, általában hoznak magukkal elegendő szolgálati évet. A rendszerváltást megelőző, a foglalkoztatás drámai csökkenése előtti időkből ugyanis még fel tudnak mutatni legalább 20 munkás évet. Bizonyos esetekben persze még így is előfordul, hogy a nyugdíjminimum sem jár, de tömeges méreteket nagyjából 2013-tól ölt majd a probléma, amikortól az 1950-es években született Ratkó-generáció kezdi meg a visszavonulást.
A jelenlegi szabályok szerint egyébként az úgynevezett időskorúak járadéka szolgál mankóul a foglalkoztatási helyzet és a nyugdíjrendszer áldozatainak.
Aki tehát semmilyen nyugdíjra nem jogosult, az az önkormányzatoknál folyamodhat havi 22,8 ezer forintos segélyért. Pillanatnyilag durván 6 ezren teszik ezt, és meglepő módon számuk csökkenő tendenciát mutat, hiszen tíz évvel ezelőtt még 8 ezer ilyen segélyezett volt. A miértre az országos adatokat összegző Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak sincs hivatalos magyarázata, ám Augusztinovics ezzel kapcsolatban azt mondja: mint minden ,,rászorultsági alapú" juttatás, ez is rosszul célzott, vagyis éppen azokat nem éri el, akiknek erre a leginkább szükségük lenne. ,,Nem is tudják, hogy igényelhetik, esetleg szégyellik, hogy rászorulnak, vagy más névvel illetett segélyekben részesülnek, amelyekről megbízható, országos adatokkal nem rendelkezünk" - húzza alá a szakember.
Költségvetési kérdőjelek
Visszatérve a kiinduló problémára, jelesül, hogy a nyugdíjszámítás szabályai szerint a következő egy-másfél évtized nyugdíjasainak számottevő hányada egy fillér ellátást sem kap majd, érdemes néhány további kérdést felvetni.
Például azt, hogy ez a felismerés könnyít-e valamelyest a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának égető problémáján. A finanszírozási terhek széles körben ismertek: a nyugdíjkassza minden évben több százmilliárd forintos deficittel zár, a hiányt pedig a büdzsének kell kipótolnia.
A helyzet a demográfiai mutatók jövőbeli alakulását - a várható élettartam folyamatos emelkedését, s így a magyar társadalom öregedését - elnézve, és a foglalkoztatást érintő tartós negatív trendeket ismerve igencsak aggasztó. Az ide vonatkozó uniós modellszámítások szerint az állami nyugdíjkiadások 2050-ben már várhatóan a GDP 17,1 százalékát teszik ki, és ha ehhez a magán-nyugdíjpénztári rendszer miatti átmeneti többletkiadásokat is hozzávesszük, akkor az évszázad közepén a hazai GDP-nek több mint egyötödét kell majd nyugdíjakra fordítani.
Mindez azt is jelenti, hogy az euróövezeti tagság alapját képező maastrichti kritériumok által megengedett 3 százalékos éves államháztartási hiány könnyedén összejön pusztán a nyugdíjkassza deficitjéből.
Nincs tehát könnyű helyzetben a költségvetés, még akkor sem, ha közben egyre nagyobb tömegekről derül ki, hogy a formális szabályokat betartva nem kell nekik nyugellátást fizetni. ,,Fiskális szempontból ez éppenséggel hozhat némi könnyebbséget, sokat azonban nem" - véli Orbán Gábor, aki néhány évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank elemzőjeként 2105-ig vizsgálta a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.
Nagyságrendi különbségről a szakember szerint azért nem lehet szó, mert bár olyan pontos adatokkal nem dolgozhattak, mint amilyenek Augusztinovics Mária friss kutatásaiból ma rendelkezésre állnak, azért a jegybank nyugdíjmodellje és az uniós prognózisok is megpróbálták figyelembe venni a hazai járulékfizetési tapasztalatokat, vagyis a hosszú távú szimulációkba bekódolták ezt a problémát. Ráadásul, hiába könnyít valamit a rendszer egyenlegén a nyugdíj nélküli időskorúak serege, ha közben ugyanezek az emberek a kifizetendő segélyek összegét duzzasztják fel. Vagyis ami a költségvetés egyik zsebéből kikerül, azt a másikból kell majd előhúzni.
Más kérdés, hogy Augusztinovics Mária még teoretikusan sem szeretne foglalkozni azzal a forgatókönyvvel, miszerint az érintett tömegek nem kapnak nyugdíjat. ,,A társadalom nem hagyhatja, hogy idős emberek százezrei a puszta élethez szükséges jövedelem nélkül tengődjenek" - fogalmaz a szakember. Éppen ezért annak lenne a híve, hogy bizonyos életkor után alanyi jogon mindenki kaphasson úgynevezett alapnyugdíjat.
Mekkora hatóerejű a bomba?
Az eddigi modellek egyébként Holtzer Péter szerint is inkább alá-, mint fölébecsülték a nyugdíjrendszer jövőbeli költségeit. A Nyugdíj és Időskori Kerekasztal elnöke is elismeri, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt el nem érő kritikus tömegek. Ennek a problémának a méretét egyelőre Holtzer sem tudja pontosan számszerűsíteni, de nem tartja túlzónak azokat a becsléseket, amelyek a ma még rejtett pluszkötelezettségeket évente a GDP 0,3-0,4 százalékára teszik.
A kerekasztal hamarosan elkészülő hatástanulmányai és modellszámításai ennél pontosabb képet adnak majd, és megpróbálnak több lehetséges nyugdíjmodellt is szimulálni. Nem kérdés ugyanis, hogy reformkényszerben vagyunk. A napokban közzétett, Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és a Társadalmi Összetartozásról címet viselő - több minisztérium által jegyzett - dokumentum ugyan óriási előrelépésnek minősíti az elmúlt években elvégzett finomhangolásokat (lásd külön), ám ezzel a probléma még nincs megoldva. A rendszer alapjai kezdenek szétesni, miután egyre kevesebben vannak azok a klasszikus munkavállalók, akikre a klasszikus nyugdíjrendszert kitalálták.
Így aztán a szisztéma egészét nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos más országában is újra kell gondolni. Paraméterek helyett paradigmákról, gyökeresen új szemléletről kell dönteni (a lehetséges fő csapásirányokat lásd külön), hogy egy kellően ösztönző adórendszer, egy korszerű oktatáspolitika és a mostaninál lényegesen hatékonyabb foglalkoztatottság révén hosszú távon is fenntarthatóvá váljék a nyugdíjrendszer. Mert mai formájában biztosan nem az.
A nyugdíjrendszer számokban
3,05 millió fő - az idén júniusban ennyien voltak azok, akik nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesültek.
1,4 millió fő - a fenti körből ekkora kör kapott 2008 nyarán öregségi nyugdíjat; a többiek rokkantnyugdíjasok voltak, illetve egyéb járadékban részesültek.
55 százalék - a 788 ezer rokkantnyugdíjasnak ekkora hányada 2008 nyarán még nem töltötte be a 62. évét.
48,3 százalék - erre a szintre nő az évszázad közepére a 65 év felettiek és a 15-64 éves korosztály aránya (időskori függőségi ráta), szemben a 2004-es 22,6 százalékkal.
57,3 százalék - ilyen szinten állt a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 2007-ben: a férfiak 64, míg a nők 50,9 százaléka dolgozott.
62 év - egységesen ez lesz az öregségi nyugdíjkorhatár 2009-től Magyarországon.
103 százalék - 2050-re várhatóan ekkora lesz a nyugdíjasok aránya a járulékfizetőkhöz képest (rendszerfüggőségi ráta), szemben a jelenlegi 76 százalékkal.
3 év - ennyivel marad el ma Magyarországon a tényleges nyugdíjba vonulási életkor a hivatalos korhatártól.
6 év - ennyivel élnek le többet a nők nyugdíjasként, mint a férfiak: előbbiek jellemzően 22-23 évet, utóbbiak 16-17 évet.
81,9 százalék - a legfrissebb, 2006-os adatok szerint ekkora az első havi nyugdíj és az utolsó havi kereset egymáshoz viszonyított aránya (nettó helyettesítési ráta).
60-65 százalék - e szint környékén van a nyugdíjak átlagos szintje és az aktív nettó keresetek átlagos értékének aránya (relatív nyugdíjszint).
75 ezer forint - jelenleg ennyit kapnak havonta átlagosan a nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülők.
10-15 százalék - a nyugdíjasoknak ekkora része kap havi 50 ezer forint alatti nyugdíjat.
52 százalék - az uniós átlaghoz képest e szinten áll a magyar nyugdíjak vásárlóerő-paritáson számított értéke.
28,5 ezer forint - ennyi a garantált nyugdíjminimum összege 2008-ban, ami nagyjából fele az objektív szükségleteken alapuló létminimumnak.
6,4 ezer fő - 2007-ben ennyien kapták meg az időskorúak járadékát, azaz fejenként átlagosan havi 21,7 ezer forintot; ez az összeg 2008-ban 22,8 ezer forint, illetve ezen belül a 75 év feletti egyedülállók emelt juttatásra, 37,1 ezer forintra jogosultak.
500 milliárd forint - ilyen mértékű, a GDP 2 százalékának megfelelő hiányt termelt a nyugdíjrendszer tavaly (ebben a második pillér miatti átmeneti deficit is benne van); 2050-re várhatóan a GDP 4 százalékára nő az éves deficit.
60 százalék - jövedelmüknek ekkora hányadát költik a nyugdíjasok élelmiszerre, rezsire és gyógyszerre, míg az aktív háztartások csak a a 43 százalékát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: modellszámításai, hatástanulmányai, nyugdíjfolyósító, nyugdíjrendszere, nyugdíjrendszert, nyugdíjkorhatára, összetartozásról, nyugdíjpénztárak, jövedelempótlási, modellszámítások, gyermekvállalást, fenntarthatatlan, nyugdíjjárulékra, előtakarékossági, jövedelempótlást, csapásirányokat, munkaerőpiacról, nyugdíjrendszer, foglalkoztatási, nyugdíjpénztári, nyugdíjkiadások, oktatáspolitika, hatástalanítani, minisztériumnak, foglalkoztatást, nyugdíjkorhatár, számszerűsíteni, nyugdíjszámítás, támogatottságot, államháztartási, adóbevételekből, nyugdíjmodellje, alapkoncepciója, ellenösztönzően, járulékfizetési, kulcsfontosságú, amúgy fiskális, állami nyugdíjpillér, maastrichti kritériumok, helyzet előreláthatólag, friss tanulmány, rendszerváltást követően, országra köszöntő, jogosultsághoz szükséges, szabályok szerint, fillér nyugdíj, fillér nélkül, betéti társaság, öregségi nyugellátásra, nyugdíjkassza jövőbeli, szakértők évek, állam több, Európa Unióban, Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Augusztinovics Mária, Közgazdaságtudományi Intézetének, Magyar Nemzeti Bank, Gyombolai Mártonnal, Máté Leventével, Központi Elektronikus Nyugdíj-nyilvántartási Rendszer, Munkaügyi Minisztériumnak, Orbán Gábor, Holtzer Péter, Időskori Kerekasztal, Nemzeti Stratégiai Jelentés, Szociális Védelemről, Társadalmi Összetartozásról,
|
|
|
|
|
|
| amúgy fiskális, állami nyugdíjpillér, maastrichti kritériumok, helyzet előreláthatólag, friss tanulmány, rendszerváltást követően, országra köszöntő, jogosultsághoz szükséges, szabályok szerint, fillér nyugdíj, fillér nélkül, betéti társaság, öregségi nyugellátásra, nyugdíjkassza jövőbeli, szakértők évek, állam több, helyzet azonban, eddig elvégzett, rendszerváltás veszteseiként, demokratikus társadalom, újabb bomba, korhatár elérésig, újabb béklyó, munkaadó által, idei évtől, munkavállaló által, intézkedések valamelyest, elmúlt időszak, élőmunkára rakódó, járulékok mérséklésének, intézkedés nyomán, kassza deficitjét, előrehozott nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, intézkedések nyomán, hivatalos korhatár, jövőben valószínűleg, korhatár további, kivitelezése pillanatnyilag, nyugdíjak értékállóságát, úgynevezett svájci, nettó átlagkeresetek, inflációnál magasabb, svájci indexálás, sima inflációkövetés, jelenlegi kisebbségi, nyugdíj melletti, mellette megszerzett, személyi jövedelemadó, nyugdíjak adózása, 1997-es törvény, nyugdíjak adómentessége, pontos szabályok, nyugdíjak megadóztatása, minimálbér után, eredményre jutott, munkaképes korúaknak, nyugdíjháló résein, formális szabályok, időarányosan szükséges, valóságtól sajnos, érintett tömegek, eddigihez hasonló, mostani foglalkoztatási, időskori nyomor, jelenlegi szabályok, úgynevezett nyugdíjminimumhoz, nyugdíjrendszeren kívül, országnak milyen, társadalom minden, időskori szegénységtől, problémát pusztán, parametrikus reform, alábbiakban három, választás mellett, magánpénztári pillér, állami pillér, nyugdíjrendszeren keresztül, időskori szegénységet, nyugdíjba menők, alapnyugdíj forrása, munkanyugdíj fedezete, kötelezően fizetett, elemi szintű, több munkát, mainál kisebb, munkanyugdíj szerepe, élőmunka terhei, időskori szegénység, szociális védőháló, időskori jövedelempótlást, ellátottak köréből, időskori végletes, alapnyugdíj alanyi, meghatározott életkortól, rendszerben nincs, hosszú átmeneti, költségvetés finanszírozza, jövedelempótlási igényt, önkéntes nyugdíjpénztárak, időskori nyomortól, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 72
- e Hét: 815
- e Hónap: 1762
- e Év: 37703
|
|
|
Offline
