Vers - Simon Ágnes, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Vers

2017-01-13 10:17:03, péntek

	Simon Ágnes: ÉLET-VONAT ~ Jegyünket nem váltottuk meg, ajándékba kaptuk, egy lehetőség-ablakon át kezünkbe tette valaki, s mi elfogadtuk. Nem kérdeztük hány fényévre szól, csak elindultunk, bizakodva, ártatlanul, Rácsodálva vonatunkra mely elénk tornyosult Hatalmas mozdonyában láthatatlan masiniszta döntött és indított Rándult a vonat, sípolt, kattant, Felültünk rá, nincs leszállás - Isten tudja, hol talál ránk az első, és hol, az utolsó állomás. Ritmikus robogások között láttunk ezernyi megállót kicsit, nagyot, kopott várót fényes peront, pompás pályaudvarokat, Újonnan-új utasokat, jöttek, mentek, velünk voltak, arrébb álltak, elpártoltak, szerettek vagy meggyűlöltek, Mégis, mégis valameddig együtt voltunk, egy vonaton Osztozkodtunk útvonalon, szerelmeken, bánatokon Nem volt monoton a lárma Megtanultunk mindent és gomolygó emlékeket hagytunk hátra Sokszor egy-egy Ismeretlen lett utunknak hű barátja... S ha egy csöndes állomáson halkan eltűnt mint egy álom, az elrebbenő pillanatok miket együtt éltünk végig, soha el nem feledhetők. Vonatunk könyörtelen, nincs vele a végtelen, szállít, röptet tova, nem vár arra, ki vissza pont nem erre száll -Kihalt a táj- De annyira fáj, ha valaki elmegy, mégha oly szépen is int nekünk vissza Homlokunkat az ablakra szorítva sokáig nézzük... lelkünkben örökre ott marad a nyoma - S bár zokogva megyünk tova (a hosszú út néha mostoha) ám vigasztal a gondolat, ha másik vonaton is, de egyszer együtt érünk ODA. S a nagy közös végállomáson -hol nincs már nyüzsgés- elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket arcukon jóság-fény sugárzik -nem voltunk potyautasok!- Megérkeztünk. Többet már nem fáradunk. Ennyi. Ennyi volt a közös utunk. Régi-elmúlt útitársak fénylelkével találkozunk Jó lesz majd így - földöntúli ölelésben mindannyian felolvadunk.

0 komment , kategória: Versek

Címkék: pályaudvarokat, osztozkodtunk, megtanultunk, végállomáson, megérkeztünk, meggyűlöltek, fénylelkével, szerelmeken, elindultunk, találkozunk, elgyötörten, elpártoltak, homlokunkat, potyautasok, könyörtelen, láthatatlan, mozdonyában, mindannyian, felolvadunk, tornyosult, vonatunkra, rácsodálva, földöntúli, valameddig, feledhetők, ismeretlen, ártatlanul, masiniszta, lelkünkben, pillanatok, elfogadtuk, bizakodva, állomáson, ajándékba, felültünk, kérdeztük, utolsó állomás, csöndes állomáson, ablakra szorítva, nagy közös, közös utunk, Simon Ágnes,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]