|
2017-06-27 14:43:26, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Müller Péter - Részeg józanok
Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részletek a könyvből:
,,Mint mindenhová, ide is magával vitte Évát. a kocsiban beszélték meg Péter ügyét is.
,,Szerelmes már beléd?"
,,Az öreg kérdése egyáltalán nem volt meglepő. A beteg szerelme, ,,rajongása" az orvos iránt, különösen a lelki sérülteké, tudományos tény, szinte közhely. Ez a vonzalom a kapaszkodó, mellyel orvosa egy sajátságos hatalom révén eltudja mozdítani a holtpontról, vissza tudja állítani az örvénybe került lélek méltóságát. Itt az se számít, hogy a férfi vagy nő az orvos, mert ez a szerelem egyetemes, itt lélek áll lélek előtt, ahogy a görögök tudták és hitték ,,Hamis pénz" - így nevezte az Öreg ezt a rajongást, mellyel hatalmas ívű pályája során magához kötötte a gyengébb. töröttebb lelkű embereket, akiket később keményen és tudatosan le kellett választania magáról, és elfelejteni a múló időben. Ez volt Adrián titka. Írt is erről egy inkább irodalmi, mint tudományos esszét, A vonzalmak funkciója a terápiában cimmel."
---------------------------------------------
,,Azt mondják: ,,Eszme"...meg ,,Szerencse"... meg ,,Gondviselés"... Fenét! A szerelem!...csakis a szerelem csinál mindent ebben a zavaros életben!... A többit az ember találta ki, de a szerelmet az isten! - így mondta ,,isten", bár ezen a szón nem valami vallásos fogalmat értett, hanem a szavakkal megfoghatatlan őserőt, a mindent irányító hatalmat. - Idehallgass!... Én pontosan tudom ki maradhat életben... Százhúsz ember a táborban..."
És én tudtam, vagy sejtettem, hogy ,,Te meg te megdöglesz, te meg túléled!"... Akit húzott valami haza, az túlélte! Legalábbis esélye volt. sokkal nagyobb esélye, mint azoknak, akik csak hittek bármiféle isten segítségében, vagy politizáltak...
Amikor felült az ágyán, és körülnézett a szobában, régi könyvein, lelkes fiatalságának kacattá vált emlékein, még az is eszébe jutott: ,,Mire volt jó mindez?"
Szinte pusztította önmagát, eddigi hitét, reményeit, egész megszokott életét. Nem tudta még, hogy így működünk: helyet kell teremteni magunkban az újnak, valami ismeretlen sorsnak és érzésnek. Egy új élet értelmét csak úgy találjuk meg, ha a régit elveszítjük. Ezt gyakran tapasztalta, de sohasem értette: hogy például egy anya, ha váratlanul beleszeret valakibe nem tud már annyira örülni a gyerekének, mint eddig, pedig a legnagyobb boldogsága volt és kitöltötte az egész életét...Miért van ez?...Mert a gyereke akadályozza őt az új életében. A szenvedély fókuszba rántja a lelkünket , és minden más eltorzul mögötte.
Minden újat megelőz a régi halála.
Rájött arra, hogy az öreg nélkül üres az élete. Visszament hozzá, bár Wolf Tamással nem szakított végérvényesen. Ezt Adrián nem is követelte tőle. Úgy látszott, mintha ezalatt a néhány hét alatt ő is sok mindennel leszámolt volna. Elsősorban az irreális korkülönbséggel. Nem tűrte volna, ha a lány a szeretőjéből előbb - utóbb a betegápolója lesz. Tudta, hogy az öregség a hatalomvesztés művészete s ezért talán nem is bánta ezt a kompromisszumot.
Müller Péter - Részeg józanok
Ötven év múltán. (Soós Imre színművész és felesége életéről, haláláról)
Részlet a könyvből:
Leült az ágya szélére. Most már okosan, jóindulattal mondta:
- Ide hallgasson Péter! Nem szabad összekeverni a dolgokat!... Úgy érzi, hogy szeret, mert törődöm magával. Mert nagyon gyenge és rossz bőrben van. Mindig csak engem lát...Tényleg úgy, mint az anyját, vagy a dadáját. Ez nem szerelem...Kimegy innen és meglátja...
- -Kimegyek? Hová mennék?
- Folytatja szépen az életét.
- Mit folytassak azon?...Fene nagy zsivajos város. Nincs benne senkim...Odahaza a tanyán meg nem szeretek már...Elszoktam tőlük...Ők is éntőlem... Meglesnek a falu utcáin, mint valami díszpintyet!...Ott vigyorog a pofám a mozi plakátján meg az oszlopokon. A józsi komám csak rendőrnek állt Pesten, őt se szeretik, mert szerintük jól megy neki, nem közéjük való már... Hát még engemet hogy utálnak, aki híres ember lettem. Világszám. azt hiszik gazdag is. Hozzájuk képest az is... Majd meglátja!
- -Honnan látnám meg?!
- Elviszem magát mihozzánk. Megmondtam az anyámnak.
- Mit?... Mit mondott meg?!
- Péter bólogatott. ,,Igen, igen, ez így lesz."
- Mit mondott az anyjának?
- hogy elveszem feleségül. Megmondtam.
- Éva indulatosan felnevetett:
- De hát hogy gondolhat ilyet egyáltalán?... Nekem férjem van!
- Nincs magának senkije - legyintett a fiú - Egyedül van és nyomorult. Vacak élete van magának is.
- Téved!
- Nem tévedek én.
- Nyomozott utánam?
- Látom a szemin... Azért szerettem meg. Nem szép. Nem is jó... azt hiszi tán maga jó ember?
- Nem tudom. Ezen sohasem gondolkoztam még.
- Akkor most gondolkozzon! Majdnem megölt engem.
- Éva elsápadt ettől a hálátlanságtól.
- Ez gyalázatos mondat volt!
- De igaz... Azt hittem megrohadok napok óta...hogy ott pusztulok el, amig visszavergődtem attól a kibaszott, kurva telefontól...Ide nézzen!
- És feltárta a takaróját.
- Melle, karja és hasa alja teli volt véres sebekkel. Úgy nézett ki, mint Jézus, amikor levették a keresztről.
- Úristen!... Mit csinált megint?...kérdezte iszonyodva Éva.
- A rothadt üvegcserepek a kerítés tetjén... Azzal nem számoltam, hogy börtön ez. Mi a szarnak tesznek üvegcserepet a kórház kerítésére?... Hogy meg ne szabaduljanak a hülyék?!
- Hosszú, néma pillanat volt ez. Éva csak nézte a fiú komoly szemét, széles mosolyát. Péter pedig felemelte a nő lecsüngő kezét, megfogta a tenyerét, felfelé fordította és ráfektette az arcát. Lehunyta a szemét s a hirtelen felfutó könnyein át mosolyogva mondta:
- Daduskám, életem! Kellesz nekem nagyon!
-
Soós Imréről, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó, nagy színészről számos szépirodalmi alkotás született. (Talán leghíresebb Hubai Miklós Tüzet viszek című drámája.) Életét, sorsát a meghasonlott népi tehetségek szimbólumaként mutatták fel, feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi, ábrázolásmódja egyszerre verista és értelmező, helyenként szinte esszészerű. A regény ugyan megváltoztatott nevekkel mondja el a történetet, ám teljességgel hű a valósághoz. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, műalkotás és biográfiai kommentár, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre, láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a saját, a pesti srácok, az autogrammkérők, a féltékeny szakma, az éjszakai élet szereplői szemével is, de megvizsgálja értő, empátiával telített ,,semleges" nézőpontból is.
A könyvet elsősorban a nem pletykákra-szenzációkra, hanem humánus megértésre vágyó olvasók értékelik igazán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
Címkék: megváltoztatott, korkülönbséggel, visszavergődtem, kompromisszumot, hatalomvesztés, szimbólumaként, megfoghatatlan, autogrammkérők, ábrázolásmódja, öngyilkosságát, hálátlanságtól, megvilágosító, fiatalságának, szabaduljanak, végérvényesen, öngyilkosság, gondolkozzon, teljességgel, szenzációkra, gondolkoztam, összekeverni, segítségében, politizáltak, üvegcserepek, megvizsgálja, jóindulattal, szeretőjéből, mélységekből, betegápolója, szépirodalmi, üvegcserepet, ideggyógyász, meghasonlott, elfelejteni, holtpontról, gondviselés, kocsiban beszélték, öreg kérdése, beteg szerelme, orvos iránt, lelki sérülteké, sajátságos hatalom, örvénybe került, férfi vagy, szerelem egyetemes, görögök tudták, múló időben, inkább irodalmi, vonzalmak funkciója, terápiában cimmel, szerelem csinál, zavaros életben, Müller Péter, Soós Imre, Wolf Tamással, Soós Imréről, Hubai Miklós Tüzet, Madách Színház,
|
|
Offline
