|
2017-07-07 22:31:56, péntek
|
| |
| |
Szabó T. Anna: Elhagy
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
,,Soha nem hagylak el!" Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: ,,Ne félj!"
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: fészekadó, simogatja, lefekszik, szorítom, cukorral, foghatom, könnyebb, tenyerem, mosolyog, hajamat, nélküle, melegít, elhagyj, vágynék, hagylak, símogat, felemel, illatát, fenekem, üthetem, ordítok, önmagát, magából, megszül, elárvul, elhagy, kioson, vagyok, vissza, csukja, ketrec, azután, tessék, ehetem, eleven, csókol, illatát issza, ágyra velem, Szabó,
|
|
Offline
