Vers - Kustra Ferenc, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Vers

2017-10-27 17:47:42, péntek

	Kustra Ferenc Élem az életem... 1 ...az élet tengerén... Élem az életem az élet tengerén... A kicsi és nagy hullámok habos hegyén... Lehet, hogy a tenger leges-legmélyén létezem? Itt halak, rákok, mérges medúzák vannak velem...? Születésemkor jó nagy, tartós szél belekapott vitorlámba, És maga előtt behajtott a szeszélyes óceán viharába... Lélekvesztőm erősen dülöngél álom-éltem tengerén, Sodródik a Dél és Északi sarkok láthatatlan tengelyén. A lenyugvó aranymosolyú, bíbornapsugarak mosolyán Már csak vegetálok a nagy és folyton csak hideg víz-nyoszolyán... Nézem, merev formák a hullámok, majd mint diaképek. Vizesek, habosak, nagy hegyek-völgyek! Tán ezek szépek? Kicsike vízcsepp vagyok a lét tengerében. Pici vízcsepp vagyok óceánom vízében! Mily` nagy vagy, mindent beborítasz, Te óceán, Milyen nagy vagy, veled vagyok a lét határán... Itt a ködpára a víz fölött, hömpölyög, mint áttetsző selyem, És időnként látom, hogy a hullámzó tenger nekem lételem... Egy hajón élet, ráadásul a sajátomon, itt nincs virág, És nincsen itten zöld rét, hol meglehetne az örök szabadság... Itt villámlik, zeng, én a fedélzeten, a hajóm meg alatta, És vihar istene miért gerjedt folyvást nem szűnő haragra! Óceán! Vitorlámba szél kapaszkodik, hajóm megy előre! Ha vizeddel segítenél, akkor haladnék egyről kettőre! Én csak ücsörgök a fedélzetemen, látom, a világ ragyog! Szabadnak érzem magamat, de érzékcsalódás, mert nem vagyok. Ruhámat langy és só, nedves fuvallat úgy lengeti, Hajszálaimon a szél a tavasz dalát pengeti... Nem vakít el semmi és bár meresztem a szemem, megtudhatnám? Nem látom a csillagokat! Hogy láthatnám, ha felhő borul rám... Vetettem én sok magot fedélközbe, De nincs mese, engem sós víz vesz körbe... Ha fent vagyok a hajóhídon, a halak, lám, mit sem sejtenek, De ha korlátnál állok, a hullámtarajok táncra perdülnek... Messze a parttól, hideg, viharos, tenger-párás szélben nincs halk hang... Csak támad, majd lesodor a fedélzetről... élvezkedik a bitang! A szeszélyes vihar csak dühöng, szele megállíthatatlan... Nap meg rám süt, éget, perzsel, vakít, árnyéka láthatatlan. Állandóan hallom, lékem van, csobog befelé a víz! Szivattyúim folyvást dolgoznak, ez nem játék, mint a kvíz! Csak marad a kérdés, hogyan legyen tovább... ezen agyalok... Nevetek, hallik... ezen még a befolyó víz is fanyalog?! A lelkem árva, mint egy kivert Lenin-lelenc gyerek, Oly`, mint egy ablak, ami körül nincsenek keretek... Élem én bugyuta, kicsi, semmit nem mondó életem, És mert jól nevelt vagyok... azt hittem, ez kell, így jó nekem... Te élet-óceánom, miért vagy ilyen velem? Miért nem lelem a hullámaidon a helyem? Te élet-óceánom, szép a vized és nem én szennyezem, Jó lenne csak élni a sima víztükrödön! Ezt kérhetem? Senkinek nem lehet hinni, csak önmagamban kell bízni, Szemből fúj felém a szél. Rajta kéne messze repülni... Könnyeket nem záporoztathatom végtelenül és a kínig, És ezért a képzeletem szárnyán szállok a más világomig... Egyszer bizony el kell menni, de akkor itten ne sírjon senki, Magatokban emlékezzetek, volt itt egy öreg matróz... senki. Ez majd akkor segít nekem óceán homályába merülni... Kár, hogy nem fogom megtudni, fognak-e majd a tengerek sírni?

0 komment , kategória: Versek

Címkék: megállíthatatlan, záporoztathatom, bíbornapsugarak, érzékcsalódás, hullámtarajok, születésemkor, hajszálaimon, emlékezzetek, aranymosolyú, megtudhatnám, lélekvesztőm, fedélzetemen, láthatatlan, hullámaidon, csillagokat, fedélzetről, kapaszkodik, szivattyúim, víztükrödön, élvezkedik, nyoszolyán, szeszélyes, vitorlámba, tengerében, képzeletem, fedélközbe, önmagamban, szennyezem, belekapott, fedélzeten, magatokban, meglehetne, végtelenül, beborítasz, legmélyén, hajóhídon, élet tengerén, tenger leges-legmélyén, szeszélyes óceán, lenyugvó aranymosolyú, hullámzó tenger, hajón élet, örök szabadság, világ ragyog, tavasz dalát, hullámtarajok táncra, szeszélyes vihar, lelkem árva, kivert Lenin-lelenc, sima víztükrödön, képzeletem szárnyán, öreg matróz, Kustra Ferenc,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]