|
|
|
2008-10-25 19:26:59, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Szomorú ez a város! Ebben az időben mindössze egy tucat embernek jutott eszébe, hogy 52 évvel ezelőtt mi történt ezen a helyszínen. Akik eljöttek, azokat a szívük hozta oda. Többségük megtört idős ember, akik túlélték a sortüzet.
Az újkori magyar történelem egyik legmocskosabb történése, ahogy a helyszínen ma délelőtt Fónay Jenő fogalmazott a beszélgetők között. Volt, aki egy mécsest tett le a lyukas zászló tövébe, s volt, aki le is térdelt imát mondani. A jelképes sír előtt térdeplő hölgy pontosan tudja, hogy néhány hónapos korában ott volt édesanyja karján, s pusztán az isteni gondviselés különös kegyelme által lehetett ma közöttünk. Kínra, vergődésre, embertelen munkanélküliségre tartotta volna meg a Teremtő? Vagy akik repeszt hordoznak eleven húsukban némaságra maradtak?
Az egyik túlélő elővett egy inggallért, ami abból a ballon ingből való volt, amit akkor viselt. A golyó ütötte lyuk körül és mellett ma is látszik a vérnyom. Nem tud szabadulni ettől az ereklyétől, állandóan vele van. A lövedék mindössze két centiméterrel kerülte el a nyaki ütőeret. Őt is a gondviselés tartotta meg az utókornak, hogy beszélhessen a következő nemzedékeknek erről a szörnyűségről.
Fiammal valamivel 11 óra előtt érkeztünk a lyukas zászlóhoz. A 2-es villamosról leszállva elővettük zászlóinkat és hátunkra terítettük. Odasétálva az emlékműhöz már öt ember volt ott. Lassan beindult a beszélgetés. Fiam lelke itta a történeteket. Fényesedett szemekkel szinte felnézett a mára nála jóval alacsonyabb emberekre. Ott állt előtte az eleven történelem.
Az első kép a térre érkezésünkkor az volt számomra, hogy nem volt fent az árbócon az állami zászló. Mi történt? Csak nem féltik tőlünk a saját zászlónkat? Netán csupán látványként, kellék gyanánt szerepelt a kötelező programok között a zászló, és utána nem törődik vele senki? Ugyanis eddig a mószerváltás (nem elírás!) után az volt a szokás, a november 4-én zajló záróünnepségen volt a zászlólevonás.
Mint mondom, hátunkon zászlóinkkal közelítettünk az emlékhelyhez. a strázsa szemei megm jöttek kifelé a meglepetéstől. Mintha el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen az ő szolgálata idején megeshet ezen a ,,Feri bácsi"-tól szennyezett téren.
Beszélgettünk az idős emberekkel, s közben a szemem sarkából láttam, hogy a hústorony előveszi szolgálati rádióját, amin feltehetőleg segítségért vartyogott.
Jött is egy nála idősebb tiszt komor szemekkel méregetve a gyülekező megemlékezőket. Ám amikor a két zászlót is meglátta, ő is a rádióért nyúlt.
Csak nevettünk a hasmenésükön. Beteg lelkek ezek, akik a rácsok mögött élik szánalmas vegetációjukat. Csak a fegyver hatalmát ismerik. Eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék, miért vagyunk ott. Nekik csak bejelentetlenül gyülekező csőcselék voltunk. Lerítt az arcukról a várható préda iránti mélységes megvetés.
Ennek a parlamenti csürhének és a nemzet ellen idomított verőgépeiknek a hátra terített zászló, és a kommunista karhatalom gyilkos sortüzére emlékező túlélők már fenyegetettséget jelentenek.
Ne is legyen egyetlen perc nyugalmuk! Minden időben attól kelljen rettegniük, hogy akármikor kitörhet az ellenállhatatlan népharag. De nem olyan békésen, mint 52 évvel ezelőtt! De nem ám! Forró lávaözönként éljen bennük a félelem reggel éjjel meg este, ahogy azt az időben desorientált féleszű ripacs böfögte.
Kevesen figyeltek fel erre az időrendi rándulásra azóta. Pedig már akkor elszólta magát a tudat-hely-alattija, hogy fogalma sincs a körülötte zajló valós folyamatok mikéntjéről, és miértjéről. Szerencsétlen pojáca, akit golyófogónak odalökött a szoci-libsi bűnszövetkezet az istenadta nép szeme elé. Ez meg fel is vállalta. Tetszelgett is szerepében, s hovatovább ez a vörös gólem kezdi felfalni teremtőit, életbentartóit.
Közel a vég! Az volt az érzésem a lyukas zászló tövében, hogyha a múltra ilyen nagyon nem emlékeznek, akkor leginkább a jövő lehetséges rezdüléseit firtatják az emberek. Nem a parlamenti hazaárulókról, hanem az emberekről beszélek.
Ahhoz volt eszük, hogy a magyar népet a végletekig ketté osszák. Ahhoz is volt eszük, miként húzzanak hasznot az életterünk eladásából. Ahhoz már nem volt eszük, hogy a leendő rabszolga tömegnek megfelelő életteret hagyjanak, akik dolgos napjuk után a földi sugárzású szellemi szemeteken békésen kérőzve kezelhetőként génletétben megmaradjanak.
Nem. Nekik és megbízóiknak nincs már egy emberöltőnyi idejük arra várni, hogy kiürüljön a Kárpát-medence. Tenni akarnak róla, hogy ez mielőbb be is következzen.
Ezek a gondolatok mindig ugyanúgy köröznek mindannyiunk fejében. Már 1956-ban is hasonló aggodalom fogalmazódott meg sok-sok tiszta szívű magyar ember lelkében.
A szavak elszálltak, énekeiket a hegyek nem visszhangozzák, társaik többsége temetőben. Megmaradt a mocskos fegyverek hatalma. A kommunista és ivadékai, valamint újdonsült segítői a cion-globál hódítók máshoz nem is értenek lassan - mint azt országunk gazdasági állapota mutatja.
Nem tart ez sokáig - mondta az egyik túlélő a lyukas zászló tövében - meglátjátok.
Ne is, mert abba valóban belepusztul a nemzet. Annál jobb az országnak, ezek a biológiai kísérleti példányok minél messzebb kerülnek tőlünk. Persze üres zsebbel, ahogy az agyalágyult az első miniszterelnöki sajtótájékoztatóján kedélyeskedett. Mintegy előrevetítve sorsát bájolgott a bamba objektíveknek. A póz, a tánc, a hazugság, egyetlen emberi alakba belesűrítve kicsit sok.
Éltessen minket az Isten, hogy lássuk bukásukat, nyomaik törlését! Éltessen minket az Isten, hogy régészeti mélységbe taposhassuk őket, akik csak olyan rendőröket kapnak a napi aljas politikai céljaikhoz, hogy teleereszti a szolgálati fehérneműt a nemzeti színek és az árpádsávok közeledtén.
Dicsőség a hősöknek! Köszönet a túlélők szavaiért! Tartsa meg a Jó Isten közöttünk az emberi életkor lehetséges végső határáig, hogy az utókor ne felejthessen. Hogy az utókor egyszer eszméljen, és számon kérjen. Számon kérjen lopást, csalást, hazugságot, szemeket az aszfalton, CR gáz miatt repedezett tüdőket. Mindent, mindent, mindent. Tekintet nélkül. Mert ugyanazzal a szívvel Krisztust és Pilátust szolgálni nem lehet. Ezeket pedig egyáltalán nem!
Ismét kérem magyar testvéreimet, hogy aki bármi okból nem jött el ma délelőtt erre a megemlékezésre, este tegyen ki egy mécsest ablakába, és mondjon egy fohászt 56 hősi áldozataiért!
Budapest, 2008. október 25. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: fenyegetettséget, ellenállhatatlan, miniszterelnöki, bejelentetlenül, megemlékezésre, megemlékezőket, vegetációjukat, életbentartóit, bűnszövetkezet, visszhangozzák, záróünnepségen, kedélyeskedett, verőgépeiknek, érkezésünkkor, közelítettünk, meglepetéstől, beszélgettünk, szörnyűségről, legmocskosabb, szerencsétlen, centiméterrel, fogalmazódott, objektíveknek, megmaradjanak, nemzedékeknek, zászlólevonás, kezelhetőként, hazaárulókról, testvéreimet, történeteket, mószerváltás, beszélhessen, megkérdezzék, megbízóiknak, emberöltőnyi, mindannyiunk, időben mindössze, tucat embernek, szívük hozta, újkori magyar, beszélgetők között, mécsest tett, lyukas zászló, isteni gondviselés, egyik túlélő, ballon ingből, golyó ütötte, lövedék mindössze, nyaki ütőeret, gondviselés tartotta, következő nemzedékeknek, lyukas zászlóhoz, Fónay Jenő,
|
|
|
|
|
|
|
Tudjátok-e, hogy a Kossuth téri 56-os sortűz halottait fedobálták az ÁVH teherautóira - halomba a platóra - és elszállították őket ismeretlen helyre.
A hozzátartozók, zömében lányok, asszonyok, édesanyák, menyasszonyok, feleségek...szerveztek egy tüntetés a pártház elé fekete ruhában és úgy követelték halottaik kiadatását.
Amikor ezt jelentették Marosán Györgynek, azt ordította, hogy "Kergesse már szét valaki ezeket a gyászruhás kurvákat!"
Drága Nemzettestvéreim!
Nekünk is meg kellene szervezni egy gyászruhás felvonulást november 4-re!!!
Gyászoló lélekkel, Ilona (BMI) |
|
|
|
|
| időben mindössze, tucat embernek, szívük hozta, újkori magyar, beszélgetők között, mécsest tett, lyukas zászló, isteni gondviselés, egyik túlélő, ballon ingből, golyó ütötte, lövedék mindössze, nyaki ütőeret, gondviselés tartotta, következő nemzedékeknek, lyukas zászlóhoz, 2-es villamosról, mára nála, eleven történelem, térre érkezésünkkor, volt számomra, állami zászló, saját zászlónkat, kötelező programok, november 4-én, strázsa szemei, idős emberekkel, szemem sarkából, hústorony előveszi, nála idősebb, gyülekező megemlékezőket, rádióért nyúlt, rácsok mögött, fegyver hatalmát, várható préda, parlamenti csürhének, nemzet ellen, hátra terített, kommunista karhatalom, ellenállhatatlan népharag, félelem reggel, időben desorientált, időrendi rándulásra, körülötte zajló, szoci-libsi bűnszövetkezet, vörös gólem, múltra ilyen, jövő lehetséges, parlamenti hazaárulókról, emberekről beszélek, magyar népet, végletekig ketté, életterünk eladásából, leendő rabszolga, földi sugárzású, emberöltőnyi idejük, gondolatok mindig, szavak elszálltak, mocskos fegyverek, cion-globál hódítók, biológiai kísérleti, első miniszterelnöki, bamba objektíveknek, napi aljas, szolgálati fehérneműt, nemzeti színek, árpádsávok közeledtén, túlélők szavaiért, emberi életkor, utókor egyszer, szívvel Krisztust, mécsest ablakába, fenyegetettséget, ellenállhatatlan, miniszterelnöki, bejelentetlenül, megemlékezésre, megemlékezőket, vegetációjukat, életbentartóit, bűnszövetkezet, visszhangozzák, záróünnepségen, kedélyeskedett, verőgépeiknek, érkezésünkkor, közelítettünk, meglepetéstől, beszélgettünk, szörnyűségről, legmocskosabb, szerencsétlen, centiméterrel, fogalmazódott, objektíveknek, megmaradjanak, nemzedékeknek, zászlólevonás, kezelhetőként, hazaárulókról, testvéreimet, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5313
- e Hét: 6693
- e Hónap: 7640
- e Év: 43581
|
|
|
Offline
