Szép napot mindenkinek! - Joan Chittister,Kételkedünk Istenben, - kirscha Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.			Kirsch Attila 1954.12.26 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Szép napot mindenkinek!

2018-01-20 12:27:30, szombat

	Joan Chittister: Az évek ajándéka-részletek a könyvből! Az évek tovasuhantak anélkül, hogy észrevettük volna, s most már túl késő megtenni azokat a változtatásokat, melyeket a megbánás követel tőlünk. Túl késő elutazni oda, ahová mindig is vágytam, túl késő új munkát találni, túl késő kiköltözni az erdőbe, egy kunyhóba, vagy éppen túl késő a nagyvárosba költözni, ahol biztosan minden nagyobb, nagyszerűbb, jobb. Túl késő újrakezdeni, és ezúttal jobban csinálni. S ami a legrosszabb, a megbánás mindig azt firtatja, hogy először is miért tettem azt, amit tettem. Márpedig én nem tudom. A visszatekintés kényszere arra sarkall, hogy megmagyarázzam magamnak és másoknak, mit miért tettem - vagy, ami még rosszabb, megokoljam, hogy mit miért nem tettem. Napjaink már meg vannak számlálva , halljuk a szívünk szavát -, és mit tettünk a nekünk kiszabott idővel? Lassan és titokban a múlt legalább annyi figyelmet kezd követelni tőlünk, mint a jelen. Sőt olykor még többet. De nem csak a múlt okoz csalódást, amikor a megbánás eluralkodik rajtunk. A tépelődés észrevétlenül a jelenre is átterjed. Megkeseríti mindazt, ami közvetlenül itt van. Elnehezíti a lépteinket. Bárhol vagyunk most, bármit teszünk, valami mást tehettünk volna. Valami kielégítőbbet. Valami fontosabbat. Valami értékesebbet. Majd a múltbeli választásaink , azok a dolgok, amiket nem tettünk meg ,kezdik elhalványítani annak fényét, amit megtettünk. A mi lehetett volna- gondolata a lelkünket mardossa. Úgy tűnik, mintha a dolgok átgondolásáról, az évekről való számot vetésről lenne szó. De mélyen legbelül inkább kudarcként, mint megértésként éljük meg. Mit kezdtünk az életünkkel? Mi lett belőlünk? Azon kapjuk magunkat, hogy kezdünk mindent átgondolni, amit valaha is tettünk. Régi barátok bukkannak fel újra, és az életünket az ő életükhöz képest ítéljük meg. Nem azon töprengünk sokat, hogy ők mit tettek, hanem hogy mi mit nem tettünk meg. Mindezzel alapjaiban kérdőjelezzük meg az életünk lényegét. Miért ezt tettük, miért nem azt, és miért mulasztottunk el valami mást? A lélek fényei kezdenek kihunyni. Az életünkön olyan szürkeség uralkodik el, amilyet azelőtt soha nem ismertünk. Az utolsó ítéletre bízzuk magunkat , és félünk a kudarcainktól. A megbánás belátásnak tünteti fel magát. De hogyan is nevezhetnénk spirituális éleslátásnak azt, hogy tagadjuk a megtörténtekben rejlő jót annak kedvéért, ami nem történt meg? Nem, a megbánás nem belátás, hanem magunk állította akadály a lélek előtt. A megbánás segítségével nem vagyunk képesek felfogni, hogy az élet teljességéhez számos út vezet - mind különböző, mind egyedülálló. Megbánást gyakorolni kezdetben meglehetősen egyszerűnek, sőt ártatlannak tűnik, de van benne valami megváltozhatatlan. Lényünk középpontjába húz le minket, besavanyodunk és elnehezülünk, és csapongó képzeletünk csapdájába esünk. A megbánás légvárakat épít, hamis életet teremt, mi pedig bánjuk, hogy az éppen élt életünket éljük. Rengeteg időt töltünk azzal, ami volt, nem pedig arra figyelünk, ami most van. A megbánás kísértés, mely arra csábít, hogy olyasmiért epekedjünk a múltban, ami soha nem létezett, ahelyett hogy új energiát vinnénk változó jelenünkbe! Ilyenkor nem fordítjuk hasznunkra az öregedés folyamatát. A korosodás egyik feladata - egyik ajándéka - ugyanis az, hogy megbékéljünk azzal, akik vagyunk, és ne keseregjünk amiatt, amik nem vagyunk. Amikor alábecsüljük magunkat, akkor megkérdőjelezünk, kétségbe vonunk mindent, amik vagyunk és amik voltunk. Kételkedünk Istenben, aki megteremtett és az út végéig elkísér bennünket. A korral járó megbánás azonban kegyelem is lehet. Talán éppen megbánásra van szükségünk ahhoz, hogy újra kapcsolatba kerüljünk azzal az erővel, mely mindenekelőtt elhozott minket ehhez a pillanathoz. A megbánásnak két arca van: az egyik a bukásaink megbánása, amely gyökeresen különbözik a másiktól - az életünkben meghozott döntéseink megbánásától. Amikor megbánással gondolunk azokra az utakra, melyek elhoztak oda, ahol most vagyunk, a jövő elvesztését kockáztatjuk. Az új lehetőségétől fosztjuk meg magunkat. Nem vesszük észre, hogy ezek az új utak, melyeket taposunk, éppoly életet adók, éppoly jók lehetnek, Isten éppannyira áthatja őket, mint azokat az utakat, melyeken a múltban jártunk. Amikor viszont megbánjuk azt, amit soha nem kellett volna megtennünk - például ártottunk más hírnevének, bántottunk valakit, akit szerettünk, az előléptetés vagy a megbecsülés miatt letértünk az igazság ösvényéről, vagy olyan módon vétkezünk saját testünk ellen, hogy az fizikai vagy érzelmi leépüléshez vezetett , tudjuk, hogy valami értékes fejlődött ki bennünk. Hatalmas megvilágosodás felismerni, hogy az évek, melyek megtartottak, ugyanannyira gyarapítottak is bennünket. Sokkal lényegre törőbbek vagyunk, mint fiatal korunkban, bármit tettünk is a múltban, és bárhol voltunk is, amikor azt cselekedtük. Amikor belénk nyilall a megbánás, azzal életünknek egy új szakaszához érkezünk el. A megbánás arra ösztökél, hogy áttekintsük azokat az eszményképeket és indítékokat, melyek elhoztak idáig. Emlékeztet azokra, akiket szerettünk, az irányokra, melyek továbbvittek, és a kötelezettségekre, melyeket elvállaltunk és melyeknek eleget is tettünk. A múltban meghozott döntéseink tettek azzá bennünket, akik most vagyunk. Azok az utak, amelyekre nem léptünk rá, talán ugyanide vezettek volna. De az is lehet, hogy nem. Bárhogy legyen is, most, tisztábban látva és tudatosabban arra, hogy az évek mit hoztak nekünk, ahelyett hogy mit nem hoztak - megérthetjük, miért vagyunk azok, akik vagyunk. Feltétlenül vissza kell tekintenünk. Minden lehetséges módon fel kell tennünk magunknak a kérdést, miért vagyunk ott, ahol vagyunk. És azt is meg kell kérdeznünk magunktól, miért nem tettünk meg mindent, amit legalábbis valamikor meg akartunk tenni, amit meg kellett volna tennünk. A válaszokból, az indítékokból kiderül, kik vagyunk valójában. Amikor újra átgondoljuk múltbeli választásainkat, a fő kérdés az, vajon minden egyes választás előidézte-e a kívánt fejlődést bennünk. Az általunk választott élet vajon elhozta-e számunkra az életnek azt a teljességét, melyet Isten mindannyiunknak kíván? Link

0 komment , kategória: Videók

Címkék: megkérdőjelezünk, változtatásokat, választásainkat, megtörténtekben, mindannyiunknak, megvilágosodás, megmagyarázzam, eszményképeket, elhalványítani, átgondolásáról, visszatekintés, besavanyodunk, mulasztottunk, középpontjába, kérdőjelezzük, teljességéhez, mindenekelőtt, gyarapítottak, kudarcainktól, kielégítőbbet, lehetőségétől, észrevétlenül, választásaink, megteremtett, nevezhetnénk, éleslátásnak, alábecsüljük, kockáztatjuk, megbánásától, elnehezülünk, megbékéljünk, segítségével, meglehetősen, ugyanannyira, megtartottak, megértésként, évek tovasuhantak, megbánás követel, nagyvárosba költözni, megbánás mindig, visszatekintés kényszere, szívünk szavát, nekünk kiszabott, múlt legalább, múlt okoz, megbánás eluralkodik, tépelődés észrevétlenül, múltbeli választásaink, lelkünket mardossa, dolgok átgondolásáról, évekről való, életünk lényegét, Joan Chittister, Kételkedünk Istenben,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]