|
2013-10-31 08:33:03, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám,
Réges-régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
Az lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kismadárka,
Szállj az apám fejfájára!
------,,Visszahoz egy régi perc,
Megidéz egy fénykép.
Míg csak élünk,
Sose lesz ez másképp!"------ Édes Mama,
keresem a virágaim,
régi kertemet,
azt a kertet, mit édenné tett
gyönge két kezed.
Keresem a fű illatát,
a madárcsicsergést,
azokat a szép estéket,
mit hangod átzenélt.
Keresem a rég elvesztett
boldogságomat,
szemed tiszta kékjében
a napsugarakat.
Keresem a tekinteted,
édes szavadat,
mindent-mindent keresek,
miben önmagad adtad,
de csak hideg földport
markol kezem
a márványsír alatt,
mit esőkönnyel permetez
az Istenáhítat.
/Kun Magdolna/
Tandari Éva
Halottak napja előtt
Én nem mehetek el sírodhoz,
anyám, hogy megköszönjem...
~ De mit is köszönhetnék?
Hogy vigyáztál reám?
hisz kétszer láttalak csupán...!
És mégis: köszönném néked
kit egykor szerettél: apám
(méltó társad volt... de csitt!
Ne szólj vádlón, pörös szám!)
és köszönném néked HAZÁM
(Beh' sokszor volt párnám a földje
s Csillagos ege palotám födele!)
Köszönném létem; de lásd,
minden perce, minden pillanata
fájó képekkel van csordításig telve!
~ S én mégis... akkor is
megköszönni vágyom, anyám,
mit egy önfeledt, mámoros perced
nékem is jussomul adott!
Megköszönöm hát, hogy egyáltalán
bármit is megköszönni tudhatok:
Létet, és hűtlen anyát, reszkető
Csillaggal telehintett égboltot,
és Szívemnek oly drága HAZÁT,
minden kínból szőtt percet, ködből
és jajokból épített palotát, s az Utat,
melynek rút kövei csiszoltak bennem
elmét, szívet, Lelket és Szellemet,
s melynek kövein Isten maga segített át
Isten, kit tán régen elfeledtél, vakon
múltad vad és mély sarába ejtettél
Istent, kit a végső Percen mégis
(tán magad-szégyenlőn) megleltél
Isten, kit most Éretted is kérek: segítse
tovább Végtelen Utadon fáradt Lelked
hogy egy várt-váratlan Út végén
legyen VALAKI aki akkor
megköszönheti, mit
én nem köszönhetek:
Szereteted, anyám...
Fájó szívvel gondolok reád,
nem ismertem jobb édesanyát.
Jóra, szépre megtanítottál,
ha elbuktam, felállítottál.
Becsülettel élted életed,
és ez is lett a te végzeted,
családodnak adtad mindened,
feláldozva beteg szívedet.
Állok a ravatal közepén,
Jó Istenhez imádkozom én,
hallgassa meg az én szavamat,
adja vissza édesanyámat.
Elmondok, ha kell, ezer imát,
gyógyítsa meg bús szívem baját.
Gyötrő kínom tombol idebent,
anyukám, te hallod odafent.
Mondd meg, mért nem maradtál velem?
Nem vagy itt, hogy letöröld szemem.
Kérlek, nyújtsd ki felém kezedet,
ne rejtsd el előlem lelkedet!
Elhagyott minket egy jó ember,
aki telve volt szeretettel.
Példát mutatott a világnak,
főoszlopa volt a családnak.
Odahajlok koporsód fölé,
könnytől úszik már a szemfödél.
Utoljára sírom el neked:
mennyire hiányzik életed.
Panaszkodni nem fogok soha,
pedig sorsom elég mostoha.
Annyit mondok halkan teneked,
boldog volt az élet teveled.
Fájó szívvel búcsút intek én,
hálával tartozom mindenért.
Elköszön az egész családod,
zokognak érted a barátok.
Néha, néha tekints le reám,
hadd érezzelek, édesanyám.
És ha rosszra fordul életem,
szeretném ha itt lennél velem.
Hogy mi lesz ezután, nem tudom,
szívem mélyén őrizni fogom.
Jóságát sohasem feledjük,
örökkön örökké szeretjük.
/Poller Ildikó |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász |
|
|
|
Címkék: madárcsicsergést, megköszönheti, megtanítottál, felállítottál, boldogságomat, köszönhetnék, összetoldott, napsugarakat, megköszönjem, megköszönni, szeretettel, megdorgálta, telehintett, édesanyámat, megduplázta, köszönhetek, panaszkodni, becsülettel, családodnak, istenáhítat, csordításig, megköszönöm, feláldozva, szégyenlőn, egyáltalán, márványsír, tekinteted, elvesztett, esőkönnyel, csillaggal, kismadárka, csiszoltak, elfeledtél, szereteted, belevágott, átmulatott, anyám megdorgálta, cigány rosszul, hegedűbe belevágott, szívemet bánat, apám fejfájára, régi perc, szép estéket, márványsír alatt, végső Percen, ravatal közepén, élet teveled, egész családod, Édes Mama, Tandari Éva, Végtelen Utadon, Poller Ildikó,
|
|
Offline
