|
2016-02-21 23:12:27, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Millei Lajos
Nem osztozom
Nem osztozom eztán. A kín már csak enyém.
Nem osztozom én, mint annak idején,
mikor dalt dúdolt a szív a világ tetején,
és habfodrokat festett az elképzelt jövő
bizalmam álmodó egén.
Nem osztozom többé, én mindent vállalok,
Te voltál a hullám, s én parton a homok.
Nem álltam eléd, csak ott napoztam én,
s belém botlottál szemcséim fövenyén.
Nekivágtál újra, s új hullámhegyen
ostromoltad daccal homokfövenyem.
Akarathullámod a homokpartomat
átáztatta vízzel, míg fűtötte a Nap.
Nem osztozom én, még ha partod is vagyok,
ma még Te vagy a hullám, s én alul maradok,
de jövőm Sorskönyvéből kitépek egy lapot
s hitem abból hajtogat majd papírcsónakot.
Vízre teszem én, mert hívnak a holnapok,
hogy szelek repítsék bárkám, hevesek, nagyok.
Belém karol a jövő, akkor én leszek felül,
amikor kis papírhajóm a hullámodra ül.
Ó, konok, koldus lélek
a remény fénye vagy,
papírhajód alól
a tengert el ne add.
Nem osztozom már, csak enyém a hiány,
ábrándok, emlékek, csalfa valahány.
Úgy lengik orrodba a jövőd illatát,
hogy megéhezel rögvest,
s miként az est millió csillagát
tálalja fel az égbolt asztalára,
úgy terít számodra vacsorát
a hiszékenység léha lelkű lánya.
Szemed gyönyörénél csak étvágyad nagyobb,
s az utolsó morzsáig mind-mind felfalod.
Jóllakatod gyomrod, s elhiteted vele,
hogy nap, mint nap ez lesz eztán eledele.
Ám készül a számla, s nincs hiteled többé,
jóllakottság vágya széjjelfoszlik köddé.
Ó, éhes, bús hitednek
te korgó gyomra vagy,
papírhajód alól
a tengert el ne add.
Nem osztozom, nem, ha kell, nyüszítve várok,
eladó lelkemre majd én is licitálok.
Jövőm fényhitelét fölözzék bankárok,
és szívják ki véremet hitvány uzsorások,
én akkor is álmaim aranyán járok,
és lélekföldem síkját nem szántja fel árok.
Ó, megváltott, széplélek,
mivé lesz aranyad,
papírhajód alól
a tenger elapad.
Nem osztozom Veled, mert minden mi én vagyok,
ördögi szándékok, s vágyszárnyú angyalok,
kínt kántáló éjek, lírát zsongó dalok,
megélt szenvedések, elvárt diadalok,
küzdő fogadalmak, emlékké halt napok,
elfáradt esték, és frissvérű hajnalok,
ez mind-mind a Tiéd. Én csak bérlő vagyok.
Ó, bérbe kapott Élet,
papírhajóm Te vagy,
s tiéd a tenger is,
hát ringass, el ne hagyj. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
Címkék: széjjelfoszlik, akarathullámod, papírcsónakot, homokpartomat, homokfövenyem, sorskönyvéből, jóllakottság, hiszékenység, hullámhegyen, fényhitelét, ostromoltad, vágyszárnyú, habfodrokat, lélekföldem, gyönyörénél, szenvedések, papírhajód, papírhajóm, nekivágtál, megváltott, jóllakatod, hullámodra, fogadalmak, átáztatta, csillagát, asztalára, frissvérű, szándékok, széplélek, szemcséim, uzsorások, botlottál, megéhezel, nyüszítve, licitálok, elképzelt, világ tetején, elképzelt jövő, remény fénye, jövőd illatát, égbolt asztalára, hiszékenység léha, utolsó morzsáig, tenger elapad, Millei Lajos,
|
|
Offline
