|
2018-10-07 07:20:22, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A halálról senki se tudna sokat mesélni, aki onnét visszajönne; mert a halált nem éli át az ember. Sötétségből jövünk, és sötétségbe távozunk, a kettő között vannak élményeink, de a kezdet és a végzet, a születést és a halált nem éljük meg, nincs szubjektív jellegük, mindenestül az objektív jelenségek területére tartoznak, így vagyunk ezzel.
Meghalásunk igazság szerint inkább a túlélők dolga, semmint a magunké; mert akár tudjuk idézni, akár nem, lélektani szempontból teljességgel érvényes a tréfás bölcs szava, hogy amíg mi vagyunk, nincs halál, és ha a halál van, mi már nem vagyunk, hogy tehát köztünk és a halál között egyáltalában nincs reális kapcsolat, semmi közünk hozzá, legfeljebb a világnak meg a természetnek van hozzá köze - amiért is minden élőlény roppant nyugodtan, egykedvűen, felelőtlenül és gyanútlan önzéssel tekint elébe.
Nagy hatalmasság a halál. Az ember leveszi kalapját, és lábujjhegyen, előrehajolva lépked a közelségében. A régvolt méltóságteljes fodorgallérját viseli nyakában, és az ember is szigorú feketébe öltözik tiszteletére. Az értelem ostobán áll előtte, mert az értelem nem más, mint erény, a halál azonban szabadság, kicsapongás, formátlanság és kéj.
A halál élményének végső soron azonosnak kell lennie az élet élményével, másképp csak kísértetjáték.
A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében.
A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsője, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettől, kísértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkívül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.
A halál egyetlen egészséges és nemes, amellett egyetlen igazán vallásos felfogása, ha az élet alkotórészének és tartozékának, szent feltételének tekintjük és érezzük, és nem választjuk el tőle, nem állítjuk vele ellentétbe, és nem játsszuk ki ellene alávaló módon, mert az ellenkezője lenne mindennek, ami egészséges, nemes, értelmes és vallásos.
Csak a halál képes rábírni másokat, hogy fejet hajtsanak a mi szenvedéseink előtt, és a legnyomorúságosabb szenvedések is felmagasztosulnak a halálban.
A halál mégiscsak igazságot oszt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek - Halálról |
|
|
|
Címkék: megengedettnél, fiziológiailag, fodorgallérját, alkotórészének, eltévelyedését, méltóságteljes, kétségtelenül, szenvedéseink, szemléletében, megrablásával, kísértetjáték, legszörnyebb, természetnek, formátlanság, teljességgel, elválasztjuk, tartozékának, egyáltalában, felelőtlenül, szükségszerű, lábujjhegyen, tiszteletére, közelségében, előrehajolva, feltételének, mindenestül, szempontból, hatalmasság, ellenkezője, kicsapongás, meghalásunk, sötétségből, tiszteletre, visszajönne, helyeslendő, szenvedések, halálról senki, kettő között, objektív jelenségek, túlélők dolga, tréfás bölcs, halál között, ember leveszi, régvolt méltóságteljes, értelem ostobán, halál azonban, halál élményének, élet élményével, élet megrablásával, megengedettnél tovább, halál tiszteletre, élet bölcsője, Thomas Mann,
|
|
Offline
