|
2019-02-10 12:32:17, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.
Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.
Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.
Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?
Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.
Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?
Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.
Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.
Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.
Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.
Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.
Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.
Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.
Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.
Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni.
Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.
Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.
Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.
Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?
Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.
Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?
Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.
Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.
Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.
Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.
Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.
Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.
Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.
Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.
Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Író - Aranyosi Ervin |
|
|
|
Címkék: kapcsolatunknak, megteremtett, birtoklásról, megcsodálni, tapasztalva, szeretettel, rendelkezik, napjainkban, lassítanunk, élményektől, érezhetnénk, útmutatását, gazdagságra, boldogságra, érzéseinket, szeretettől, könnyebben, önmagunkra, gondolkodó, figyelnénk, gazdagabbá, megmaradna, összekötné, hazugságot, érzésekkel, meghaladja, birtoklási, porfészek, csapongna, találnánk, gazdagabb, gondoljuk, egymáshoz, háborúzni, önmagamba, elmélázni, vagyona másét, különb másoknál, létben elveszünk, világ porfészek, élet értelme, reklámok mért, érzést önmagamba, lelkünk önmagunkra, élet millió, létezés báját, isteni rendet, versem csak, kezed legyen, mások lelkében, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
