|
2019-04-10 15:17:50, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Csepeli Szabó Béla - "A KÖLTŐ HASZTALAN VONÍT?"
Keserű sorok József Attilára emlékezve
A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít..."
Vak estéken ha elbolyongom,
kuvaszként követ kusza gondom,
s az időverte, ragyás házak
ereszéről hull rám a bánat.
Emberség, jólét, meleg kéne,
apró örömök tüze, fénye,
malter az ereszek aljára,
s jó étel, ital vacsorára.
Kevesebb plakát, több csendélet,
jó ing, ruha, lánynak, legénynek,
gyűlések helyett sok szabad óra,
idő mozira, könyvre, csókra...
Egymást gyötörve, keseregve,
tévúton járunk: Hová? Merre?
A zsebünk tele ígérettel,
s a talpunk sajogó sebekkel.
Ez lenne hát az Új Rend útja?
Emberfejekből van a burka?
Feldobbannék, de jaj, szívemre
göröngyként hull az alkony csendje.
Eltévedtünk! - állok a tájban,
de miért int le a párt, az állam,
ha elborzongva, bármily halkan,
jelzem, hogy valami baj van?
Ó, hű rokon, zord idő járja,
deresedik eszménk világa,
nyelvem görcsét más fröccs se oldja,
rongyos a hitem: lesz-e foltja?
A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít!..."
Csepel, 1954. augusztus 10.
U. i.
(A város peremén, ahol élek,
az emberek ma is szegények,
a régi kín ma is hasít,
s "a költő hasztalan vonít!...)
Csepel, 1998. január 10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
Címkék: emberfejekből, feldobbannék, göröngyként, elbolyongom, eltévedtünk, elborzongva, kuvaszként, szegények, hasztalan, vacsorára, augusztus, keseregve, deresedik, ígérettel, ereszéről, csendélet, emlékezve, legénynek, emberség, attilára, gyötörve, gyűlések, kevesebb, szívemre, időverte, sebekkel, eszménk, emberek, tévúton, ereszek, görcsét, helyett, rongyos, zsebünk, talpunk, bármily, város peremén, költő hasztalan, ereszek aljára, zsebünk tele, talpunk sajogó, alkony csendje, Csepeli Szabó Béla, KÖLTŐ HASZTALAN VONÍT, József Attilára,
|
|
Offline
