|
2019-10-10 17:57:38, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Adieu
Molnár Imre - Szívem, ég veled
Még sosem tört oly veszett
fájdalom reám,
mint midőn szerelmemet
végül elhagyám.
Ámde vigasztalt a lány,
átkarolt, s meleg,
kedves szó kelt ajakán:
szívem, ég veled!
Hogy hallám e zengzetet,
édes íze, lám,
szívemnek lakója lett
s most is ott van ám!
Érzem, akkor szép arám
ajka szívemet
ezzel írta meg talán:
szívem, ég veled!
Édes kínján más kegyet
szívem nem kivár,
hiszen száz örömre egy
bú borul csupán,
ha ez ékes rózsaszál
messzi föld felett,
kér, hogy érte hordanám:
szívem, ég veled!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
Címkék: szerelmemet, vigasztalt, zengzetet, szívemnek, rózsaszál, fájdalom, hordanám, szívemet, elhagyám, átkarolt, veszett, ajakán, felett, kedves, szívem, örömre, lakója, hiszen, hallám, kínján, messzi, kegyet, csupán, molnár, akkor, sosem, veled, ezzel, adieu, talán, meleg, érzem, végül, borul, midőn, kivár, Molnár Imre,
|
|
Offline
