|
2020-08-11 17:26:55, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Dragomán György írása
Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.
Mi a franc van veletek, kérdeztem, tudósok vagytok, mindenetek a gondolkodás, az agyatokból éltek, mi az, hogy nem olvastok verseket, hát ki, ha ti nem? Mi az, hogy nincs időtök, egy vers az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell hogy legyen, és amúgy semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban, mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyénként sosem láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeznél rá. Gazdagabb leszel, mert a vers a mindennapi megvilágosodás eszköze, sokszor olyasmire ismersz rá általa, amit mindig is éreztél, csak éppen nem tudtál soha rendesen megfogalmazni. Ne mondjátok, hogy nem értitek, elég, ha elolvassátok, nem elemezni kell, elégodafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson. A vers olyan, mint a káromkodás, vagy az imádság, vagy az átok, vagy a jó zene, akkor is veled van, amikor meztelenül állsz és szembe kell nézned a halállal, a születéssel, a bánattal, az örömmel, a szerelemmel. A vers az önreflexió legjobb eszköze, segít abban, hogy megértsd a saját érzelmeidet, segít abban, hogy megtudd, hogy ki vagy. A vers a legjobb meditációs tárgy, mondtam felhevülten, ha kell, megtölti, ha kell, kiüríti az agyat. És nem kell megijedni, nemcsak a nagy dolgokról lehet verset írni, hanem olyan apróságokról is, hogy mit érez az ember, amikor, mondjuk, egy hosszú utazás végén csomagolja befele a bőröndjét, egy pillanatra elkapja a honvágy, menne már, de még maradna is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olvasni jó! (részletek könyvek |
|
|
|
Címkék: lelkiállapotban, elégodafigyelni, megvilágosodás, megfogalmazni, átprogramozza, finnországban, villanásnyira, elolvassátok, apróságokról, megváltozhat, antropológus, megérintsen, felhevülten, mindenkinek, gondolkodás, ráfordított, pillanatban, szociológus, szerelemmel, születéssel, érzelmeidet, beszélgetni, gondolkozni, megtaláltam, mindennapi, káromkodás, meztelenül, emlékeznél, pillanatra, agyatokból, mindenetek, valóságból, csomagolja, meditációs, önreflexió, alacsonyan, román szociológus, flamand antropológus, izraeli filozófus, alacsonyan lógó, agyatokból éltek, ráfordított időt, szöveg megérintsen, pillanatra átröppent, villanásnyira másként, mindennapi megvilágosodás, vers olyan, önreflexió legjobb, saját érzelmeidet, legjobb meditációs, nagy dolgokról, hosszú utazás, Dragomán György,
|
|
Offline
