|
2020-08-14 18:35:19, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
NAPI - ADY (Facebook oldaláról hoztam)
Gyönyörű a május, a falu s én televagyok egészség és boldogságreménnyel.
Ady Endre
A Kalota partján
Pompás magyarok, templomból jövet
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő juniusi Nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók.
Papi beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulásuk a dombon,
Óh tempós vonulás, állandóság,
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
S reám nyilaz a nyugtalanság:
Leány-szemek, Sorsom szemei,
Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,
Vidám kamasznak látom magam,
Szebb szemek minden volt szemeknél
S bennük végkép megpecsételtetett
Az én örök bús ifjuságom:
Vonzódás, drága űzetés
Csapongás a végső csapásig
S imádkozva nézni e nagy szemekben
Magamat és mint vagyok bennük.
Csönd, junius van a szivemben,
Általvonult templomi népség
Belémköltözött áhitata
S e percben a Kalota partján
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
Nyugat 1914 1914. 12. szám
.
Forrás: Ady Endre összes versei; A halottak élén 1918
.
Egy kalotaszentkirályi kirándulás emléke nyomán íródott ez a költemény: az élet ritka, ünnepi, pillanatainak egyikében, a kívüliét idején, megkésett, felnőttes vakációban. Kitépte magát ekkoriban Ady ahogyan írta a beteg pesti tespedésből az akaratlanságból, zavaraiból, a fekvő betegségből, mint hajdan diákként utazott haza ismét Érmindszentre. Itthon az úrfi mondogatták csöndben (ekkor született költeményének címét idézve) a régi törött paraszti pajtások, s ő ,,túl az igás és malmos körön valóban újra vakációzó diáknak érezte magát, gyermeknek, ki gyermekért gyerek (Itthon az úrfi). Gyönyörű a május, a falu s én tele vagyok egészség és boldogságreménnyel írta magáról. A mindennapokon, a gondokon kívül, az otthonos kalandban s a kalanddá vált otthonosságban idillre készen élt. Ady Lajos szerint az édes unszolására ki mindenképp szerette volna megházasítani öreg, meglett fiát határozta el ekkor a költő, hogy ellátogat újból Boncza Bertához a csúcsai várba. De ha hozzájárult is ehhez a döntéshez az anyai kérés, a szándék mélyebbről jött: az idillre és boldogságra éhes vakációs kedvből, a fiatalsághitből.
Csinszkával s nagymamájával, özvegy Török Károlynéval együtt már utazott is tovább a Kalota-vidékre, Kalotaszentkirályra, a felszegi részbe, egy Adytól még sohasem látott közös, távoli rokonnak, Visky József nyugdíjas jegyzőnek a meglátogatására.Legendák, álmok valóra váltását jelentette a költő számára ez a kocsiút. Nem pusztán azért, mert élete új, nagy ígéretével, az alig húsz éves Boncza Bertával utazott együtt, hanem azért is, mert a széleken bár, de mégis Erdélyben járt, egyéni élete elmitizált földjén, a csodák világában. S ugyanakkor régi családi legendák nyomán. A Kalota-vidékről, a nyárszői paplakból hozta el valaha az egyik Ady-ős (a költő dédapja), a Wesselényieknél gazdatiszteskedő Ady Dániel, ez a ,,zsarnoki természetű, csúfolódó nyelvű, kiskirályként tisztelt, híresen jó lovas büszke, kemény ember, a maga menyasszonyát az uzsoráskodó nyárszói papnak,
Visky Dánielnek Lilla nevű lányát.S a dédunokával együtt utazott így az ős emlékezete, s merész kalandvágya. Ünnepi, várakozó érzésekkel telt meg a lélek. S ezt a hangulatot csak tovább fokozta a tájnak a varázsa. Nem mintha különösebben szép vidéken vezetett volna át a Csucsa-Kalotaszentkirály közötti, majd három órás, egyhangú kocsiút.
Makacs, kemény, kisparaszti, kálvinista nép volt Kalotaszeg népe. Mintha csak igazolni akarták volna a tatár eredetükről szóló mendemondát: élesen mintázott, csontos, mongolos arc, szikár, középmagas, büszkén kihúzott, egyenes termet jellemezte őket; a magasba néztek. Főképp az asszonyok között volt gyakori a mongolos szépség, ringatózó, ruganyos, délceg járásukkal messzi, szabad puszták asszonyaira emlékeztettek. S nemcsak a méltóságteljes, büszke, kemény tartás jelezte az errefelé élők nem alkudó dacát, de folyvást kísértő játékosságuk is. Nem adták oda sosem magukat a húzó köznapoknak: fölényes jókedvvel sorsuk fölé nőttek. Nem utolsósorban ez határozta meg az öltözéküket. A környező tompa, kopár szürkeséggel szemben szinte kihívást jelentett ez a népviselet. A tiszta színt, a fehéret kedvelték leginkább a kalotaszegiek. Mint a mongol pusztákon egykori őseik, mint általában az ázsiai nomád pásztornépek kurta, fehér ingben, térdig érő, fehér gatyában, puha szárú csizmában, hetyke, pörge kalapban jártak a férfiak, asszonyaikon pedig a fehérre terítve villogtak a színek. A keleti színszeretet hajdani pompázó ruhadarabja, a régi nemesi udvarházakon át a néphez eljutó, török eredetű írásos varrottas öltött itt új ,,klasszicizálóbb", kiegyensúlyozottabb, logikusabb formát. Kevés alapmintával élt, de gazdagon variált ez a népviselet. Színpompája a használt élénk, elütő vörös, sárga, kék és sötétbarna színek ellenére is nem kirívó volt, de harmonikus és méltóságteljes, tarkaságában is nyugalom rejlett. Könnyű játékosság s önmagára adó fegyelmezettség ölelkezett benne: jellemet jelzett ez a viselet. Ezzel a büszkén, dacosan járó, játékos, fénylő színekben pompázó néppel találkozott Ady Csinszkával és a ,,nagymamával" együtt a távoli rokonokhoz, Viskyékhez menve.
Épp befejeződött az istentisztelet, amikor déltájban Szentkirályra értek. A templomból jöttek lefelé a hívek, magukkal hozva már pusztán öltözékükben és tartásukban is az ünnep lényegét: az evilágiságot, az életszeretetet. Még templom utáni megindultságuk sem fekete, komor ájtatosság volt, de Kós Károly szavait idézve vidám vallásosság életáhitat; embertisztelet. Ebben a környezetben ünneppé változott minden mozzanat. Az idill varázsa, az ismeretlen ismerősség, a kalandos otthonlét érzése fogta el a költőt, az lett úrrá rajta. Hisz idegenben volt mégis odahaza, megszokott, otthonos mindennapjaiban mégis kívül rajtuk. Sosem járt még a fatornácos, nagy gyümölcsöskertes Visky-udvarházban, de hányszor fordult meg már ilyen zsúfolt, sötét, nehéz bútorzatú falusi lakokban, amelyek előtt ott húzódott mindig a kis virágoskert, a távolabbi részen pedig az almafákkal teli gyümölcsös terült el, hol vasárnap délután (amint tette itt is) joviális, kissé elhízott vidéki urakkal kuglizni lehetett. S éppúgy, mint a környezet, ösmeretlenül ösmerős volt a mellette álló lány, Csinszka, ez az egyszerű angyal is. A távolságok ellenére is közel hozta őket a nagy áthidaló érzés: az ébredő szerelem. S ebben a játékos, meghitt, ünnepi világban felfakadt a lélek mélyén élő, ősi, emberi boldogság-készenlét: az idilli hangulat. S még ezen — az ő szavát idézve gyönyörű vasárnap délután"íródni kezdett a Marótlaka felé vezető út mentén fekvő Visky-porta gyümölcsösében, hátul, az öreg nyírfa alatti kerti asztalon, a huszadik századi magyar irodalom egyik legszebb, legfénylőbb idillje: A Kalota partján.(...)
.
Forrás: Király István: A rehabilitált idill: Ady Endre: A Kalota partján
.
Gyermekkoromat ott töltöttem a Kalota partján! S legszebb emlékem mikor a kalotaszentkirályi nép, amelyből én is származom, színes ruháiban özönlik a vasárnap délelőtti sétára. Édesanyám, aki a Dunántúlról került gyönyörű kalotaszegi falunkba, otthagy rántást, főzőkanalat, s rohan az utcai ablakhoz és onnan nézi az elvonuló sokaságot. . . S jól emlékszem, mikor néprajztudósaink egyike, kik sűrűn járják Kalotaszeget, a tudós Hermann Antal hátunk mögött elragadtatásában felkiáltott:
Lábon járó tulipánok!
Hát ezt a képet látta Ady Endre 1914 június elején, ezelőtt 44 évvel. Élete egyik legboldogabb napja! Együtt ülnek a Kiszely-kert tengerpartnak becézett magaslati pontján, hol egy másik hegyi patak szakad sebes zúgással a Kalota vizébe a költő és Boncza Bertuka, a két öreg, kilencven év felé ballagó Kiszely leány és Vincze Imre kalotaszentkirályi tanító, ma élő egyetlen tanúja a jelenetnek. Elöl jönnek piros csizmában a lányok, szemérmes fejtartással s a-pártát viselő menyasszonyok, a felhajtás aljt, muszuly—t hordó menyecskék s csöndes beszédben, tempós léptekkel az idősebb férfiak és asszonyok.
A költőt foglyul ejti a látvány . . .Szeme boldog lázban figyel. S míg a többiek beszélgetnek, a világ legérzékenyebb lemezén elkészül a kép, melynél szebbet senki sem festett Kalotaszegről: Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves, izgató kék és harcos barna szín Ekés párták, leesni áhítók. Szemben vele a menyasszony friss, kék szeme nevet: Szebb szemek minden volt szemeknél S bennük végkép megpecsételtetett: Az én örök-bús ifjúságom: Vonzódás, drága űzetés, csapongás a végső csapásig. S e percben a Kalota partján: Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
Aznap este a jegenye-komon¬dor belépős Visky-porta padlás-gerendás szobájában kéri meg Ady Endre a nagymamától, özv. Török Károlynétól Bertuka kezét. Visky Jóska bátyánk sűrűn térül a pincé¬jében őrzött szilágysági, jó debren-i borral s a messze földön hires éne¬kes háziasszony, Kiszely Ilonka, Bandi unokatestvére s az örökké nótás kalotaszentkirályi tanító ajkán felcsendülnek a nép hagyományaiban őrzött, felejthetetlen kalotaszegi népi dalok. . . A nóta és a hangos jókedv majd szétveti a padlásgerendás, kis szobát.
Másnap Bandi és Bertuka és a nagymama úgy, ahogy jöttek, kocsin visszamennek Csucsára a csucsai várban megismétlődik a leánykérés s elmegy a leánykérő levél Ady részérőt s a házasságba beleegyezést kérő levél Bertuka részéről a zord apához Boncza Miklóshoz.
Még ez év őszén tudatja Ady e sorok Írójával: "10 — 20 nap múlva feleségül veszem Boncza Bertukát."
Vincze Géza
Ország-Világ, 1958-07-23 / 29. szám
.
Forrás: Az cikk Domokos István újsággyűjteményéből származik.
(Szerk.: Rencsisovszky Katalin)
Festmény: Kaizler Gitta alkotása
Kaizler Gitta: Ady Lajosné,Kaizler Anna egyenesági leszármazottja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: elragadtatásában, gyümölcsöskertes, gazdatiszteskedő, néprajztudósaink, akaratlanságból, fiatalsághitből, meglátogatására, mindennapjaiban, wesselényieknél, klasszicizálóbb, fegyelmezettség, megindultságuk, életszeretetet, padlásgerendás, embertisztelet, otthonosságban, gyümölcsösében, gyermekkoromat, belémköltözött, istentisztelet, leszármazottja, legérzékenyebb, felejthetetlen, méltóságteljes, hagyományaiban, unokatestvére, nagymamájával, kalotaszegiek, rencsisovszky, felcsendülnek, menyasszonyát, szentkirályra, megismétlődik, emlékeztettek, kiskirályként, kalotaszegről, hidat fényben, ölelő juniusi, végső csapásig, halottak élén, élet ritka, kívüliét idején, beteg pesti, fekvő betegségből, régi törött, gondokon kívül, otthonos kalandban, kalanddá vált, édes unszolására, csúcsai várba, anyai kérés, szándék mélyebbről, Boncza Bertához, Török Károlynéval, Visky József, Boncza Bertával, Visky Dánielnek Lilla, Király István, Hermann Antal, Boncza Bertuka, Vincze Imre, Török Károlynétól, Visky Jóska, Kiszely Ilonka, Másnap Bandi, Boncza Miklóshoz, Boncza Bertukát, Vincze Géza, Domokos István, Rencsisovszky Katalin, Kaizler Gitta, Kaizler Anna,
|
|
Offline
