|
2020-08-18 11:32:08, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Fekete István - Kökény
Árokparton, poros útszélen,
zölden a nyárban és kéken a télben,
lapulva nézi a világot.
Őrzi a fészket és önmagát,
ingyen egy levelet oda nem ád,
sem vesszőt, sem virágot.
Szúr, amíg él, nem dísznövény.
Gébicsek laknak bokra ölén.
Ágán a gébics leskel, vigyáz,
hajnalban már kiül az ágra,
lecsap minden árva bogárra,
s a tücsök tovább nem citeráz.
Ilyen az élet - bólint a kökény -,
néha édes, de néha kemény,
ámbár tücsök is van elég.
Tavasszal nekem is volt virágom,
most bogyókkal teli minden ágam,
s majd meghalok a hóban.
Többet nem szól, mert vándor jön arra,
fáradtan zökken le a partra,
nyomában a déli álom.
Alszik az ember, alszik a kökény,
a fiókák a fészek ölén,
s a gébics őrködik az ágon.
(Keletkezési ideje ismeretlen)
Először a Tarka rét bővített, 1986-os kiadásában jelent meg. Tartalmazzák az Aranymálinkó (1998) és az Összegyűjtött versek (2008) c. kötetek is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fekete István |
|
|
|
Címkék: összegyűjtött, aranymálinkó, tartalmazzák, keletkezési, árokparton, kiadásában, dísznövény, ismeretlen, hajnalban, tavasszal, bogyókkal, meghalok, nyomában, gébicsek, fáradtan, bővített, útszélen, vesszőt, levelet, önmagát, virágom, őrködik, nyárban, kötetek, bogárra, először, lapulva, fészket, világot, virágot, citeráz, tovább, minden, tücsök, bólint, kökény, gébics leskel, tücsök tovább, élet –, kökény –, déli álom, fészek ölén, gébics őrködik, Fekete István,
|
|
Offline
