|
2021-04-11 10:37:41, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Radnóti Miklós - alig töltött be a 17. életévét, amikor először találkozott az akkor 15 éves Gyarmati Fannival. Szinte gyerekek voltak még: szerelmük hol kihunyt, hol újra fellángolt, érzéseik csak évekkel később tudtak mély gyökeret verni. Erős és odaadó kötődésüket mi sem jelzi jobban, mint a Radnóti tollából született számtalan szerelmes vers:
Radnóti Miklós: Tétova Óda, részlet (1943)
,,Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett."
Számomra Radnóti Miklós hazaszeretete mindenek fölött való. Azt a hazát szerette, ahol elárulták, elhurcolták, meggyilkolták. Olvassuk a versét és gondolkodjunk el...
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944. január 17.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles napok |
|
|
|
Címkék: szántóföldeket, hazaszeretete, gondolkodjunk, meggyilkolták, megmutatható, házfalakról, gyümölcsöst, kötődésüket, gyerekkorom, elhurcolták, messzeringó, megkövesült, csecsszopók, pusztitandó, találkozott, szülőhazám, tekinteted, vörösmarty, szárnyadat, fatörzsből, vétkeztünk, fellángolt, jelenthet, számtalan, szerelmes, elmondjam, szerelmem, elmondani, szerelmek, elárulták, laktanyát, lángoktól, született, virrasztó, udvarában, bakterház, képben csak, megkövesült csigaház, holdtól cirmos, hazát szerette, nyári alkonyon, házfalakról csorgó, sírok közt, bakter előtte, gyárak udvarában, régi szerelmek, iskolába menvén, járda peremén, kőre léptem, béke ujja, Radnóti Miklós, Gyarmati Fannival, Tétova Óda, Számomra Radnóti Miklós, Vörösmarty Mihály,
|
|
Offline
