|
2022-07-31 15:13:56, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Francois Villon - Ballada a senki fiáról
Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak,
s leheletemtől megfakult a nyár.
Csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt;
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra,
s halántékomra már az ősz feküdt,
és így megyek: fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
így kergettem az istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
kinevettem a cifra püspököt.
Ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly' egyformán feküdt
csipkés párnák között és utca-sárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, én: Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt...
(fordította: Faludy György)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: François Villon |
|
|
|
Címkék: matrózkocsmák, elpusztultak, leheletemtől, halántékomra, megbámultam, fügefalevél, felzokogtam, egymagamban, aranytálból, hegytetőkön, napvilágot, kinevettem, tövisbokor, fordította, temetőkben, megjártam, lángveres, megfakult, kergettem, harmattól, mindenütt, egyformán, palotákat, feleségem, otthagyom, birkóztam, francois, megáldva, fütyülve, fektette, megöltem, sötétebb, vállamra, szeretek, számomra, tisztább, senki fiáról, rózsák elpusztultak, matrózkocsmák mélyén, temetőkben nevetek, sárba dobtam, hegytetőkön órákig, izzadt kőtörőt, dómok mellett, cifra püspököt, szél fütyül, palotákat megint, őszi avaron, rossz csillag, Francois Villon, Faludy György,
|
|
Offline
