|
2019-01-16 07:16:22, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Időkapszula
- Bár az anyakönyvi kivonatomban Kapuvár szerepel születési helyként, ez csupán annak köszönhető, ha akkoriban szorgalmazták a kórházban szülést, s én ki tudtam várni - testvéreimmel ellentétében - hogy bezötyögjön a kapuvári kórházban a mentő. Amúgy természetesen répceszemereinek vallom magamat. Itt nyílt ki a világra szemem, még ha ez a világ a falu határát jelentette is, itt emlékszem nagy havakra, fürdésekre a Répcében, csattogóra, papsajtra. Óvodás is voltam, s emlékszem, hogy a Répcén túlra elmentünk a nagy körtefáig, s ez olyan volt, mintha kigyalogoltunk volna a világból.
Emlékszem a cukros zsákra a szoba sarkában, ez fizetség volt a munkaegységek fejében, mert édesanyám a téeszcsében dolgozott néha-néha.
Emlékszem a telente felolvasott Egri csillagokra, amikor a konyhai tűzhely körül kuporogtunk, s anyánk csillogó szemmel olvasott. Bözsi nénire, aki Imre bácsival a hátsó házba költözött, ahogyan bekukucskált fejkendővel az ablakon, s mi rémüldöztünk az idős nénitől, aki akkor úgy negyven éves lehetett.
Halványan Imre bácsira is, aki az első háborúról mesélt, a szerb frontról, ahol ő szolgált.
S az iskolára, az osztatlan osztályokra, Polgár tanító nénire, aki szépen megtanított mindenkit írni, olvasni.
S emlékszem arra a napra is, amikor traktorra pakoltunk mindenünket, s elindult velünk a gép, én hátul ültem a bútorokon, a balfi állomásra, a határsávba, ahol édesapám szolgálati lakást kapott a vasútállomáson.
Tíz éves voltam ekkor.
- Visszaemlékezve sokunkban megszépül a múlt, pedig az ötvenes évek első felében nem volt könnyű az élet.
Ebben is lehet valami, de én akkor is szépnek és biztonságosnak éreztem a világot. Édesanyánk valahogyan olyan világot álmodott körénk, amelyben boldogok voltunk. Pedig amikor elköltöztünk Répceszemeréről, már négy éhes gyerekszájnak kellett kenyeret varázsolni. Édesapánk Szemerétől jó negyven-ötven kilométerre dolgozott, nem volt könnyű eljutni a munkahelyére. Keveset keresett, s volt olyan, hogy nem nagyon volt vacsora. S milyen jót nevettünk anyuval azon, hogy kitaláltam: együnk zsirollát. Ez valójában sűrű rántás volt, de eltelt vele a gyomrunk. Reggelire mindig tej volt, amit a téeszből hoztunk.
Nem igazán volt télen tüzelőnk sem, ezért csak a konyhában fűtöttünk. Aztán a hideg szobába vittük a rongyokba csomagolt forró téglát a lábhoz. S összebújtunk. Egy szobában aludtunk, volt ugyan a házban még egy, de az romos állapotban volt. Ez része lehetett valaha egy kis falusi kúriának, amit a háború azután megrongált, s nem volt pénz felújítani.
A karácsonyok szépek voltak, csöppnyi ajándékunkkal futottunk át a szomszédba megmutatni a rokonoknak. Ott édesapám nővére lakott, három gyermekkel.
Az első könyvemet másodikos koromban kaptam, éppen kezdtem olvasgatni már. Nemtudomka Napvárosban volt a címe. S anyám, aki könyv nélkül nem tudott élni, megrendelte részletre az Olcsó könyvtár sorozatot, így aztán beköltöztek otthonunkba a magyar klasszikusok.
Vasárnaponként misére jártunk, havonta egyszer gyóntunk, áldoztunk, de nem lehet azt mondani, hogy vallásos légkörben nőttem fel. A vallás, mint az élet fontos kerete, a rendet biztosító erőként csak később vált fontossá, de igazából nem épült be a mindennapokba, csak valahol a lélek mélyén tartotta össze a világomat.
- Kópházáé a következő négy év. A balfi állomásból logikusan következik Kópháza?
- Balf a Fertő völgyében található, az állomásról egy domboldalon lehet leereszkedni, s a fürdőkápolnát elérve, ahova néha-néha hajnali misére eljártunk, jutunk el a faluba.
Az állomás pedig a Gysev vonalán az utolsó megálló volt Sopronig. A síneken túl pedig Kiskópháza található, s aztán odébb Kópháza. Hiába volt a falu határát jelző kő a házunk előtt néhány méterre, Balf legalább négy kilométerre volt. Logikusnak tűnt, hogy a költözést követően édesanyánk megfogta a három gyermek kezét, s elballagtunk a kópházi iskolába.
Aztán itt következett a csuda! Minden gyerek horvátul beszélt a szünetben, míg magyarul folyt a tanítás. Így egy kicsit meg kellett tanulni krobótul is, ahogyan ezt a furcsa nyelvet hívtuk. Mivel nekem csak négy év adatott ebben a közegben, a legalapvetőbb kifejezésekig jutottam el: Jön a tanár, gyere ide, kérek fél kiló lisztet. S persze a káromkodások.
Szerettem ide járni, pedig a határsávban élni nem volt leányálom. Megszoktuk a katonákat, az állandó ellenőrzést.
Nekem az erdő volt a nagy dolog, amikor tehettem, csatangoltam benne, gyöngyvirágot árultunk májusban a vonatok mellett, megtanultam a pénz fogalmát.
S valahogyan ki kellett törni a szegénységből, ezért kitalálták szüleink, hogy tehenet vesznek, s akkor lesz tej, s a fölöst el is lehet adni.
Így is lett, de a telet leszámítva a legeltetés rám maradt, Édesapám nem sokat értett az állatokhoz, meg ott volt a szolgálat is. Édesanyám fejte a teheneket, s jöttek is a házhoz a jó zsíros tejért. Így hetente jött némi pénz, s ez lehetővé tette, hogy Sopronból húst, s felvágottat hozzunk. Véget ért hát a nagy szegénység.
S legeltetés közben, hogy ne unatkozzak, olvastam. Beiratkoztam a kópházi könyvtárba, s ábécé sorrendben kölcsönöztem ki a könyveket. Persze hamarosan Azsajev következett, a Távol Moszkvától című szörnyűség, s mindenféle nehezen olvasható termelési regény. Solohovba is itt botlottam bele, s végig rágtam 13-14 évesen magamat az Új barázdát szánt az eke című regényen.
Hogy ez a sok szemét nem vette el a kedvemet az olvasástól, azt a csíkos és pöttyös könyveknek köszönhetem.
1967-ben majd egy évre katonák költöztek be az erdőbe, építeni a műszaki zárat a határra. Házunk állandóan tele volt velük, hozták a konzervet, a gombát, s anyánk meg meleg étellel és jó szóval látta el őket. Dinnyés Jóska is itt katonáskodott, később is jó szívvel emlegette Böröndi mamát.
(Folyt.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: répceszemereinek, visszaemlékezve, répceszemeréről, kigyalogoltunk, vasárnaponként, biztonságosnak, vasútállomáson, legalapvetőbb, munkaegységek, kifejezésekig, testvéreimmel, szegénységből, természetesen, ajándékunkkal, szorgalmazták, mindennapokba, fürdőkápolnát, katonáskodott, gyöngyvirágot, gyerekszájnak, klasszikusok, beiratkoztam, munkahelyére, elballagtunk, káromkodások, kölcsönöztem, rémüldöztünk, ellentétében, kivonatomban, csatangoltam, összebújtunk, bekukucskált, leereszkedni, elköltöztünk, következett, karácsonyok, anyakönyvi kivonatomban, kórházban szülést, kapuvári kórházban, világra szemem, falu határát, nagy körtefáig, cukros zsákra, szoba sarkában, munkaegységek fejében, téeszcsében dolgozott, telente felolvasott, konyhai tűzhely, hátsó házba, idős nénitől, első háborúról, szerb frontról, Halványan Imre, Édesapánk Szemerétől, Nemtudomka Napvárosban, Távol Moszkvától, Dinnyés Jóska,
|
|
Offline
