|
2020-11-06 08:26:01, péntek
|
| |
| |
Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.
Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.
Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
- Mért nem élünk boldogan?
Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.
Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
- Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
Címkék: legbutábbak, őszapócska, meglehetne, magányában, lassítani, mindenünk, sietséget, perceket, elmereng, boldogan, kapkodna, szívünk, világon, emberek, elmerül, bölcsen, emberül, érthet, figyel, minket, szembe, rohanó, értünk, hagyja, ember, sodra, átlát, rohan, jóval, élünk, világ, tudja, lehet, hiába, vigye, telne, ember hogy, jóval telne, rohanó emberek…, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
