|
2019-07-07 17:50:41, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Hogy miért kell emlékezni? Mert ez is szög, a hazugság falába, hogy az repedjen tovább. S mert a város története így lesz kerek. Azon töprengek, hogy a blogon kívül megjelenjen-e? S hol és mikor?
Eredetileg a szél-járásba készült, de már sokkal hosszabb annál, hogy a pályaképek sorozatba belerakjuk. Majd meglátjuk.
(Aztán ebben az évben indult el a városi újság, aminek szerkesztésével engem bíztak meg. - Az előző kérdés utolsó mondata.)
Mielőtt erre térnénk, naplózzunk egy kicsit. A versírásról nem is szóltál. Talán gátlásként hatott az Emigráns remény megjelenése?
Így visszanézve ez is lehetséges. Nyomasztott. 1990. július 15-én írtam: ,, Ma egy gyerekvers féle is íródott. Csak a nagy vers hiányzik. Talán végül mégiscsak kiderül, hogy nem tudok én verset írni, csak verseket. Vagyis minden vers egy vers variációja, s nincs életmű, nincs fejlődés. Csak önmagukat gerjesztő írások."
S négy nap múlva egy újabb bejegyzés: Válaszolt végül Fodor András is, három verset választott ki a Somogynak, Ha lesz még 1991-ben Somogy - írja. Az év eleji levélre nem válaszolt András, s úgy tűnik, nem is tudja ezt.
,,Meghalt Thinsz Géza Stockholmban. Őszintén mondva megrendültem. Vártam már egy ideje levelét, válaszát. Úgy örültem ősszel, hogy egymásra találtunk, a verseken keresztül úgy érzem, igaz az első levél megjegyzése: egy húron pendülünk. A Kisalföldnek írtam egy búcsúztatót, remélem, megjelenik. A hátrahagyott kötetek gazdagítanak bennünket. 56 éves volt. Örökké a határsávokon élt, idegenben. De belül magyar volt."
S ahogyan beleolvasok a 90-es év naplójegyzeteibe, látom, hogy sok helyen jelentem meg, s Bakonyi Pista írása is megjelent a kötetemről, s az említett Thinsz Gézára emlékező is a Kisalföldben, sőt az Új Forrásban egy hosszabb írás róla.
s amint olvasom, új lakás reménye is fölcsillant a Mosonyi lakótelepen, s a hiányzó pénzt is sikerült összeszedni egy kis segítséggel. S persze hitellel vágtunk bele. De újabb osztályt vállaltam a Kossutban, s este is tanítottam. Pörgött a mókuskerék.
S most, ahogyan olvasgatom az 1991-es följegyzéseket, meglep egy bejegyzés: ,,Zsuzsa a gimnáziumban fölvillantotta, utoljára, a lehetőséget. Hétfőn kell válaszolnom, hogy szeptembertől átmegyek-e főállású tanárnak 21 000 Ft fizetéssel. Nemet kell mondanom. Vannak előnyei persze, biztos fizetés, nyugodt jövő. Nyugodt középszerűség és a rang. Mert ilyen kisvárosban ez rang. ...
Én a mozgalmasságot szeretem, s a maradás okai egymásba játszanak. Barátság, könyvtár.
Az Árgus hozott tőlem két verset, s a Kisalföld is két részletben közölte a Szam izdaty címet viselő tanulmányomat, amit eredetileg az Új Forrás kért és jelentetett meg. Járt nálunk Páskándi Géza."
Tucatjával születnek a könyvkritikák, az MTI is foglalkoztatni kezdett, felvidéki kulturális eseményekről írhatok, s verseket is kért Győri Laci. De valahogy mégis tele vagyok nyugtalansággal.
Így szaladunk bele az őszbe.
De hát ez mégis csak termékeny időszak!
Igen. De a háttérben ott vannak a piszkálódások is. S a bizottsági tagságot is túlértékelték. Minnyájunknak új volt ez a szerep, magának a testületnek is. De ez az újrakezdés időszaka, a város üzemei hullanak szét, az általan nem látható vadprivatizáció is tapintható: elbocsátások, fizetésképtelenség.
Nem akarom menteni az első testületet - legnagyobb erénye, hogy igyekezett rendbe tenni a várost, működtetni intézményeit, s hogy nem tisztogatásokkal kezdte - de nem volt igazából koncepciója a városra. Sodródtunk.
Visszatérve a bizottsághoz, én nem jelentkeztem, azt sem tudom, hogy kinek jutottam eszébe. Azt tudom, hogy Tuba Laci volt a jelölt, de őt nem választották meg. Rólam úgy szavazott a testület, hogy ott sem voltam. Azt hiszem egy író-olvasó találkozóra hívtak éppen akkor a Rábaközbe.
S még valamit, ez volt az az időszak, amikor nem pártkatonákat, hanem szakembereket kerestek. Később minden testület bizottsági helyeit - a külsősöket - már hű katonákkal töltötték be. S ez egyre nevetségesebbé vált. Kivétel volt az 1998 és 2002 között általam vezetett kulturális bizottság. Meg lehet nézni a névsort.
Ez az év az újságalapítás éve is.
Ez a másik nagy meglepetés. Késő délután otthon ért a telefon, hogy átmennék-e a művelődési központba, ahol szeretnének velem beszélgetni. Vagy harminc-negyven embert találtam a nyelvi laborban. Jórészt frissen alakult egyesületek tagjai voltak. A kérdés az volt, hogy ha a Moson Megye Polgáraiért Alapítvány Moson Megye néven időszaki lapot indít, vállalnám-e a szerkesztői feladatokat.
Az újságírás és a szerkesztés nem teljesen fedi egymást, ilyet még nem csináltam, de más sem, hisz negyven év kihagyás után nyílt lehetősége a városnak, hogy lapja legyen.
Igent mondtam. Nem tudtam, hogy milyen veszélyes terepre merészkedtem. De nem voltam egyedül, leginkább Tóásó Gyulával kooperáltam, aki valódi szívügyének tekintette a lapot.
1991. szeptember 28-án írtam: ,,Az első szám megjelent, kevés helyesírás-és nyomdahibával. Lehetett volna rosszabb is."
A Moson Megye első korszaka 1997-ben zárult le.
Igen, akkor szűnt meg ezen a néven. AZ első néhány szám megjelenése után már világossá vált számomra, hogy a szándékon kívül, hogy legyen a városnak önálló újságja, nem volt más. Pontosan fogalmaztam 1991. november 24-én: ,,Nincs mögötte tőke, biztos pénz, amelyik elviseli a - nem túl nagy - veszteséget . S nincs mögötte igazi nagy szellemi potenciál, így el fog szürkülni. Vagyis nem lesz helyi szenzáció a léte. És túl nagy áldozatot vállalok, hogy ezért más munkáim szoruljanak háttérbe. Tudni kell időben elmenni. Az érdeklődés csúcspontján. Ehhez persze kellene valaki találni, aki összefogja a dolgokat.
Aztán akár harmadik pontnak is gondolnám azt, hogy a polgármester jóvoltából veszélyes időszak néz(het) ki nekem, ha sikerül végigvernie ötletét, hogy fél évre a művelődési ház élén én legyek a kis terrorista, önkormányzati biztosnak nevezve. Igent mondtam a nevem forgalomba hozatalához,"
Ez nagy fordulat, de vigyük el az újságot 1997-ig.
Amikor kineveztek igazgatónak a művelődési ház élére, lemondtam a lap szerkesztéséről. ,,Etikai" okokból. Nagy Sándor vette át és Médl Sándor. Egy ideig rendszertelenül, elég pocsék színvonalon meg is jelent. Aztán belépett tulajdonosként a Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület, s Tóásó Gyulával megbeszéltük, hogy visszaveszem a lapot. Közben választások, győztek a szocialisták, a lap megjelent. S mikor az új polgármester a Vektor Kft-vel aláírt belterületi földek kapcsán egy szerződést, s a helyi Fidesz egy írását beszerkesztettem erről. A polgármester ezt megtudta, s ,,megkért", hogy vegyem ki az írást. Én megtettem és lemondtam. A környezetvédők nem vállalva a konfliktust, a lap megszűntetéséről határoztak, pontosabban arról, hogy átjátsszák azt a Kisalföldnek. És 1997 áprilisában új lapot indítottam Mosonvármegye néven. De erről majd később.
Igen. Akkor beszéljünk arról, hogy hogyan kerültél a művelődési központ élére.
1991-ben a ház néhány dolgozója petíciót nyújtott át az igazgatónak, s a szakbizottságnak, amelyben a megújulást hiányolták. Hammerschmidt János volt az igazgató, akivel jó volt a kapcsolatom. A könyvtár persze közös gazdálkodás révén mindig úgy vélte, hogy háttérbe szorul pénzügyekben, s volt egyéb apró surlódás is a két intézmény között, de egy épületben voltunk, s békés egymás mellett élés jellemezte viszonyunkat.
János népművelő volt, de hosszú ideig a pártbizottságon dolgozott, s onnét nevezték ki igazgatónak. Empatikus, jólelkű embernek ismertem meg, szociális érzékenységgel megáldottnak. De a pártbizottság nem volt jó ajánlólevél 1991-ben, tudta mindenki, hogy el fogják valamilyen módon távolítani. Ő is. Amúgy sokat betegeskedett a szívével, s hosszú ideig táppénzen volt abban az évben.
S valóban ,,leült" a ház, nem találta föl magát az új helyzetben. S egyre kevesebb pénzt kapott, amiből nehéz volt jól gazdálkodni, s a működési költségek is kezdtek elszaladni.
A dolog pikantériája, hogy Plutzer István polgármester is innét került ki, műszaki vezetője volt korábban a művelődési központnak.
S valóban frissítésre volt szükség, de ennek a jogi megoldása sem volt egyszerű. Ezért találták ki az önkormányzati biztos szerepet. S ha jól emlékszem, János táppénz után nyugdíjba tudott menni.
Miért vállaltad?
Őszintén? Hiúságból. Hogy ezt is meg tudom oldani. S nagy volt a kihívás, s bíztam abban, hogy akik kitalálták ezt a szerepet, majd támogatni fognak. Naiv voltam. Szó sem volt arról, hogy az önkormányzat majd mellém áll, vagy azok mellé, akik akarnak valamit. De ennek ma már nincsen jelentősége. A rövid válasz: hiúságból.
Nem lehetett könnyű.
Nagyon nehéz volt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szakbizottságnak, naplójegyzeteibe, tisztogatásokkal, megszűntetéséről, beszerkesztettem, mosonmagyaróvári, vadprivatizáció, szerkesztésével, nyugtalansággal, szerkesztéséről, rendszertelenül, pártbizottságon, környezetvédők, följegyzéseket, nevetségesebbé, mozgalmasságot, tulajdonosként, fölvillantotta, érzékenységgel, foglalkoztatni, nyomdahibával, tanulmányomat, piszkálódások, önkormányzati, újságalapítás, hammerschmidt, minnyájunknak, szakembereket, középszerűség, pártbizottság, betegeskedett, mosonvármegye, túlértékelték, szeptembertől, pártkatonákat, környezetvédő, hazugság falába, repedjen tovább, város története, blogon kívül, szél-járásba készült, pályaképek sorozatba, évben indult, városi újság, előző kérdés, gyerekvers féle, nagy vers, vers variációja, újabb bejegyzés, ideje levelét, verseken keresztül, első levél, Fodor András, Meghalt Thinsz Géza Stockholmban, Bakonyi Pista, Thinsz Gézára, Páskándi Géza, Győri Laci, Tuba Laci, Moson Megye Polgáraiért Alapítvány Moson Megye, Tóásó Gyulával, Moson Megye, Nagy Sándor, Médl Sándor, Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület, Vektor Kft-vel, Hammerschmidt János, Plutzer István,
|
|
Offline
