|
2020-07-03 22:14:08, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Csepeli Szabó Béla:
ANYÁM
Anyám, te aki földem, vizem voltál
eszméletem Nap - Korszaka előtt,
jöjj, szelj kenyeret, kérlek adj erőt,
s ne hagyj itt árván a sötét folyónál
Hiszen nem vagy már ifjú aratólány,
hogy markot szedj a kaszások mögött.
Ne sírj fiam,
csak egy után megyek már.
Félek. Beteg vagy. Lábad csupa inda.
Veséd csupa kő. Elméd csupa láz.
És otthon sír a kút, a kert, a ház,
s fonnyadozik a rózsák gyenge szirma.
Jöjj haza hát és ülj ki a teraszra.
Beszélgess vélünk. Idézd fel a múltat:
ifjúságodat,
a kis Rab Etelt,
aki korán kelt mindig, mint a hajnal,
s bár férfimunkát végzett naplementig,
ha csak tehette, táncolt és dalolt.
Ne sírj fiam.
A magok kiperegnek,
s felhőbe tűnt a hold...
Ó, nem anyám! Még nem ment le a Nap,
s kéken hullámzik fölöttünk az ég.
Hát nem hallod a gyárak halk neszét?
Itt szőtted ifjú asszony - álmaid,
itt a kórházzal éppen szembe, nézd,
tán odalátsz anyám?
A vén udvari fák
még emlékszenek szép, friss termetedre,
s válladra úszó dús barna hajadra, -
a fák, anyám, a fák!
Fáradt vagyok.
Fáj minden porcikám,
és vár halott
apád...
Szegénykém, tudom, ég, sajog a tested,
de érezned kell, mennyire szeretlek,
hűvös forrást önt ajkadra az arcom,
hogy enyhülést lelj, megmosom a lábad,
s harmatos, édes eperrel etetlek,
mint te etettél egykor régen engem, -
hisz férfiként is gyermeked vagyok csak!
Ha elhagysz engem, mond: kibe fogódzak?
Légy jó fiam,
s hajolj le rám,
mint magvára a fa:
A Nap lemegy
és újra felkél,
a szél elül
és újra támad,
a hűs esőt a szomjas föld beissza,
és újra zöld a rét, -
de én már többé nem térhetek vissza.
Fogódz meg hát hű embertársaidba,
s testvéred is van, asszonyod, fiad,
s termő leányod is:
Őbennük rejlik jövőnk minden titka...
Menj hát anyám, ha ez a törvény.
Békélj, pihenj meg. S hajoljon föléd
versem zokogó tölgy - lombozata.
És íme, az ige:
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké.
Csepel, 1965. június 25.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
Címkék: embertársaidba, férfimunkát, ifjúságodat, naplementig, emlékszenek, fonnyadozik, beszélgess, mindörökké, szegénykém, kiperegnek, termetedre, eszméletem, gyermeked, testvéred, asszonyod, aratólány, enyhülést, hullámzik, fölöttünk, kórházzal, szeretlek, lombozata, férfiként, változzék, elhagysz, odalátsz, kaszások, fogódzak, válladra, teraszra, térhetek, porcikám, mennyire, hajoljon, folyónál, megmosom, sötét folyónál, kaszások mögött, után megyek, rózsák gyenge, magok kiperegnek, gyárak halk, kórházzal éppen, szél elül, szomjas föld, élőkben tovább, Csepeli Szabó Béla,
|
|
Offline
