|
2020-08-31 21:35:59, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Ady Endre: Nyárvégi strófák
Kézikönyvtár
Verstár - ötven költő összes verse
Ady Endre
Kötetekbe nem sorolt versek
Nyárvégi strófák
Nyárvégi strófák
I.
Az ősz fuvalma meglegyintget
Bennünket újra, újra már
És útra kelt a népdalokból
Jól ismert költöző madár.
Kékebb az ég, hűsebb az este
S ön, ki az árnyékot kereste,
Már tűr napfényt is könnyeden,
Vénasszonyok nyarába térünk,
Nyugodtabb is lesz tán a vérünk,
A nyári furor elpihen
S ön, aki az affért kereste,
Übercihert vesz minden este,
Megvacsorázik, el-ellágyul
S közhelyet mond az elmulásrul...
II.
Zárott kapukkal áll nagy árván,
Hogy renoválták, meg se látszik,
Lakója mind Kaposvárt játszik
S mi elborongunk arra járván:
Óh, jöjj már, édes színi járvány,
Kedélyes smokkság víg világa,
Sok-sok kedves kulissza-ármány...
III.
El nem nyeli eztán a cápa
Újsághasábon a valót,
Békén hagyjuk Waldersee bácsit
És a megfagyott nyaralót.
A holt szezonnak vége immár,
Ugorka sincs zöld már, bizony,
Őszi, nehéz gyakorlatot ró
Sok hétig még a garnizon.
A szalmaözvegyek lakoltak
Azért, mit rájuk kent a lap,
Melyet nehéz volt teleírni
A hosszú holt szezon alatt.
IV.
Ma még elmék az orfeumba
S a nyári élet véget ér,
Utoljára fájdul meg tapstól
Két, sokat szenvedett tenyér.
Eltékozolt sok nyári estém
Emlékét jó lesz elpakolni,
Mert nemsokára itt a színház
S nagy missziókról kell papolni...
V.
Mondjunk közhelyet: Ez az élet,
Az ember hálátlan, gonosz,
Tele van szezon-hangulattal
S ekként dicsér vagy ostoroz.
Ami már elmúlt, elfelejti,
Amit megtett, azt eltagadja
S e beismerést is legföllebb
Ilyen nyárvégi versbe adja...
Írók egymásért és az olvasókért
ALKONYZÓNA·2019. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ·
"Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen." (Háy János)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
Címkék: osztálytársaink, megszólíthatók, nagyszerűeknek, szalmaözvegyek, megvacsorázik, meglegyintget, újsághasábon, kézikönyvtár, látszódjanak, vénasszonyok, népdalokból, elborongunk, szabadítani, elevenséget, gyakorlatot, missziókról, esendőeknek, hangulattal, közvetlenek, nyugodtabb, érinthetők, olyanoknak, renoválták, beismerést, megfagyott, eltékozolt, szenvedett, legföllebb, olvasókért, lovagoknak, szeptember, alkonyzóna, übercihert, elmulásrul, életünkben, sorsunkhoz, árnyékot kereste, nyári furor, affért kereste, megfagyott nyaralót, holt szezonnak, szalmaözvegyek lakoltak, hosszú holt, nyári élet, ember hálátlan, vaspáncél csak, középkori lovagoknak,
|
|
Offline
