|
2021-02-10 18:52:19, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Csepeli Szabó Béla
NEMZEDÉKEK
1.
A nagyapám vén tölgyfa volt:
kint élt a mezők tenyerén,
s holtáig szelekkel dacolt.
A rossz kis ház, a faluszél
réges-rég szerte hullt,
ám mégse hidd, hogy holt
a múlt:
nagyapám - bennem él.
És nem csak Ő. Ki tudja hány.
földbe elmerült nemzedék
folytatja bennünk életét?
A föld, a gyár, az ifjúság,
minden őket idézi meg,
a véneket, - kiknek porló csontja felett
várossá nő a faluszél...
2.
Ha zúg a szél erdőn, folyón,
s ha átoson a városon,
átmelegít a jó öreg,
apám apja - a nagyapám,
ki bennem él:
arcomra írja mosolyát,
s mint megújult szép tölgyfaág,
majd a fiamban él
tovább...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
Címkék: nemzedékek, tölgyfaág, folytatja, életszomj, szelekkel, átmelegít, faluszél, mosolyát, nemzedék, elmerült, megújult, nagyapám, kötetből, tenyerén, városon, várossá, bennünk, ifjúság, véneket, csepeli, csontja, fiamban, tölgyfa, arcomra, holtáig, felett, folyón, szerte, földbe, életét, minden, dacolt, kiknek, átoson, tovább, bennem, mezők tenyerén, szél erdőn, Csepeli Szabó Béla, Életszomj,
|
|
Offline
