2021-02-26 23:36:18, péntek
|
|
|
|
|
|
Mely
RÉGMÚLT (de igaz) REGGELEK
Még csak hat éves volt, de meg kellett tanulnia korán felkelni. A szülők dolgoztak, valakinek meg kellett venni az alapvető élelmeket, ami amúgy-is rációra (fejadag) ment. A kommunizmus javában hozta akkor a formáját, aki nem állt sorba, vagy későn ment, nem kapott kenyeret, sem tejet. A sor már hajnali hat előtt hatalmas volt, három-négy személyes rétegeződésben is több tíz méteres.
Aznap félálmosan a pizsamájára húzta fel a gönceit. Nem számolt az akkori tél hidegével, kesztyűt meg sapkát nem vett föl. Közel lakott az üzlethez, ahogy kilépett a kapun, már láthatta a piac végénél (ami az üzlet háta mögött volt) elhúzódó sor végét. - Istenem - gondolta magában - sosem kerülök sorra, és sietősen szedte apró lábait.
Szokása volt, hogy miután beállt a sorba, a belátható embertömeget számolni kezdte maga előtt, és mindig arra gondolt, hogy közben az ő háta mögött is gyűlnek, és nem ő lesz az utolsó. Valamiért ez vigasztalta mindig. A tudat, hogy még vannak utána, elfeledtette vele azt, hogy mennyien vannak még előtte.
A sor nagyon lassan haladt, pedig reggelente a zsúfoltság miatt két eladó is dolgozott. A sok percnyi mozdulatlanság lassan jégkockákká változtatta lábait. Az egyik kezében a pénzt - amit nem mert a zsebébe tenni, nehogy elveszítse - a másikban a neccet szorongatta. Figyelmesen hallgatta az emberek közti pletykát - amit néha egy-egy hangos felnőttköhögés szakított félbe - nem mintha értett volna belőlük valamit, de legalább ébren tartotta és elfeledtette, mennyire fázik. Féllépésnyiket haladott előre, s közben vigyázott és félve figyelt, nehogy valaki beálljon elébe.
A hideg kegyetlenségét a piacon átvonuló húzat is tetézte. Érezte amint a nadrágja és kabátja hozzádermed a testéhez, és várta a következő előrelépést, mert biza ha nem, akkor ő odafagy. -Megfagysz te léányka! - hallotta a háta mögül, és mielőtt hátra fordult volna, valaki a fejére húzta a kabátja kapisonját. - Jé, ez eszembe se jutott, legalább a fülem és az arcom picit átmelegedik - gondolta magában, majd az orrát a kabát zipzárja alá dugta, jó szorosan, hogy még levegőt is alig kapott. A lehelete apró zúzmarákat fodrozott a kabátja gallérjára.
Az idő közben telt, a sor haladt, lassan egy pillanatra megfeledkezett a didergéséről, mert látni kezdte már az üzlet bejáratát, és tudta fel kell készülnie a gyurakodásra. Mert valamiért, ilyenkor az emberek jobban nyomultak, szorosan egymáshoz tapadtak, mintha félnének valamitől. Talán attól, hogy épp előttük fogy el a portéka, vagy hogy nem férnek be az üzletbe, nem lehet tudni. De nyomultak, nem számolva azzal, hogy az elsőket felnyomhatják a pultra vagy épp megfullaszthatják. A lényeg az volt, hogy már bekerüljenek, hisz már oly közel állnak. És soha nem szólt senki, mindenki tűrte és viselte szó nélkül. A kijövőknek pedig hely sem maradt, mindenki úgy szorult kifele, ahogy tudott.
Valahogy neki is sikerült befurakodni. - Egy kenyér és egy negyed, két liter tej - mondta az eladó nyersen, majd kihúzta a kartonról a dátumot. A kislány fizetett, és nehézkesen, de boldogan cipelte maga után a napi ,,zsákmányt". Otthon, már nem volt ideje átöltözni sem, lassan nyolc óra volt, és rohannia kellett az iskolába.
|
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
Címkék: kegyetlenségét, féllépésnyiket, rétegeződésben, felnőttköhögés, megfeledkezett, mozdulatlanság, felnyomhatják, bekerüljenek, didergéséről, gyurakodásra, elfeledtette, embertömeget, hozzádermed, szorongatta, átmelegedik, változtatta, előrelépést, figyelmesen, jégkockákká, vigasztalta, befurakodni, kommunizmus, pizsamájára, elveszítse, nehézkesen, kapisonját, gallérjára, zúzmarákat, kijövőknek, félálmosan, reggelente, pillanatra, zsúfoltság, megfagysz, hallgatta, dolgozott, szülők dolgoztak, alapvető élelmeket, kommunizmus javában, pizsamájára húzta, piac végénél, üzlet háta, belátható embertömeget, zsúfoltság miatt, egyik kezében, zsebébe tenni, neccet szorongatta, emberek közti, hideg kegyetlenségét, piacon átvonuló, következő előrelépést, háta mögül,
|
|